Kádár népe, hej

Magyar zászlós kukán dobolnak a fesztiválon

Persze én is csalódott vagyok, hogy a generációmtól csak ennyi tellett: államosítás, központosítás, lopás, hazudozás, korrupció...nem sorolom, hiszen mindenki tudja. Voltam olyan naiv, hogy a rendszerváltozáskor őszintén higgyek a változásban. Azt gondoltam, az embereknek fontos az önrendelkezés, és a szabadság. És azt is reméltem, hogy 10-20 év alatt, ha nem is utolérjük, de legalább megközelítjük a nyugati életszínvonalat. Tévedtem. Azt hittem, hogy mi, akik éltünk és nem éreztük jól magunkat a szocializmusban, de még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk  a változtatásra, egészen biztosan valami teljesen mást akarunk. A legnagyobb csalódásom, hogy nem, nem voltunk képesek másra. Ami Magyarországon most épül az egy érdekes szocializmus-kapitalizmus katyvasz. Mert ugyan van magántulajdon, de a nomenklatúra kezében összpontosul igazán jelentős vagyon . Szinte csak a kiválasztottak jutnak lehetőséghez, legyen az vállalkozás, kultúra vagy akár oktatás. Úgy hozzák a törvényeket, hogy az nekik legyen jó. Úgy folynak szét az adóforintok, hogy valahogy mindig hozzájuk kanalizálódik a végén. Az állami megrendelések, reklámok mindig ugyanazoké. Aki nincs velük, az nincs. Akár éhen is halhat, kit érdekel.
Ha hiszünk abban, hogy létezik szocializáció és az ember tulajdonképpen 6-8 éves korára nagyjából "készen" van, akkor nincs is miért csodálkoznunk ezen. Minket azok a szülők neveltek, akik a Rákosi korszakban voltak gyerekek, fiatalok. Megtanulták, hogy a vezér szava szent, vagy jön a börtön. Félelemben éltek, és ez bennük maradt Kádár alatt is. Apám folyton azt ismételgette, hogy Kádár fölakasztatta Nagy Imrét, de sosem magyarázta el, hogy valójában mi történt. Pedig ő mindig meghallgatta a Szabad Európa Rádiót is.
A szüleink szervilisek lettek, mert élni akartak. És ezt hagyományozták ránk: nem visszaszólni, véletlenül sem kritizálni,  szép csöndben eléldegélni. Mindehhez jött még az internet, ahol jól ki lehet dühöngeni magunkat, megmondhatjuk, ami a szívünket nyomja, okosak és bátrak lehetünk - egyelőre még következmények nélkül. Ezzel el is végeztük a dolgunkat, mi jól megmondtuk, a "piszkos munkát" végezze el más. Rajtunk kívül birka mind - és pont így vélik a többiek is.
Nem, már nem csodálkozom. Elcsordogál ez még így jó pár évig. Az ellenzék úgy viselkedik, mint akit kilóra megvettek. nincs életképes alternatíva. Közben pedig szépen épül vissza Kádár világa, ellenségképpel, ijesztgetéssel, összekacsintással, vállvonogatással. Ha jó ez a magyaroknak, akkor nincs mit tenni. Ha nem jó, akkor tegyenek ellene.