Riga

A kedvenc terünk a feketefejűek házával

Van abban valami felemelő, de talán egy kicsit szomorú is, ha az  ember a gyerekével az otthontól távol találkozik. A fiam Londonban tanul, én Berlinben dolgozom, kerestünk hát egy várost, ahol pünkösdkor randizhattunk. Nyáron voltam már Rigában, de nem túl hosszasan időztünk ott, ezért szívesen utaztam még egyszer a lett fővárosba. Rigát nevezhetnénk a drótok városának is, mert annyi vezeték szeli át a teret, amennyit ritkán látni. A régi hanza kereskedő jómód érdekesen ötvöződik a szovjet idők városideáljával, de ettől csak még érdekesebb az egész.
Nagy kedvencünk volt amúgy a tengerpartra (Jürmala) járó gigakocsis vonat, ahol két háromfős óriásülés is elfért kényelmesen egymás mellett. Láttunk útmosó villamost és voltunk olyan hatalmas piacon, amilyen nagyot talán még sosem láttam. Ittunk lett sört, ettünk finomakat és beszélgettünk hatalmasakat. A hideg és a szél ellenére is jó volt. Vajon hol futunk össze legközelebb?

Van harangjáték is

A tehenes ház egy jó drága étterem

A város egyik jelképe a fekete macska (a kifejezetten hideg) háztatőn

Szép házak csúnya vezetékkel

Mesebeli ablakos

Csendélet

Egy nagy kapu meg egy kis

Tornyok  

Igen, az a fal, ott szemben, növényből van

Csak egy utca

Szép kapu

Színes mézeskalács-házak

Brémai, helyesebben rigai muzsikusok

Talán rájöttetek már, hogy odavagyok a szép kapukért

Atlaszok drótos felvezetéssel

 

Címeres homlokzat

Cicababa

Ez már Jürmala, Riga tengerpartja

Nem volt szép az idő

Faház-nyaraló

Ez a szálloda eladó

Ez a ház is vásárlóra vár