Sírva, nevetve

A  regényben egy macskának is jelentős szerep jut

Sírva, nevetve olvastam el Fredrik Backman könyvét az emberről, akit Ovének hívnak. Két hete láttam a könyv alapján (meglepő hűséggel) készült filmet, és rögtön tudtam, hogy nem hagyhatom ki ezt a regényt. Mindig szerettem a skandináv irodalmat, a svéd filmek is ezerszer kedvesebbek nekem, mint az amerikaiak. Vettem az írótól otthon még két másik könyvet, sajnos csak az egyiket hoztam magammal, mivel mostanában nagyon lassan haladok az olvasással. De ez a könyv letehetetlen volt, s ha a másikkal is ilyen gyorsan végzek, törhetem a fejem, hogyan hozassam ki a következőt. Nem akarok rögtön belekezdeni A nagymamám azt üzeni bocs címen futó, gondolom hasonlóan jó írásba, mivel reggel utazom Rigába, oda végképp nem könyvvel szeretnék menni. Van bennem egy kis üresség, amit akkor szoktam érezni, ha befejezek egy remek regényt. Sajnálom, hogy vége, de örülök is, hogy részese lehettem Ove történetének.