 |
Jó, jó, nem pont ő jött, de most nem találtam jobb illusztrációt
|
A srác alig 10 éves, pici, vékony, lakóotthonban él már évek óta. A (fél)nővére is. Az anyjuk újra terhes, persze egy másik pasitól. A srác - akiről már szintén írtam (
ITT) - képtelen bármilyen frusztrációt tolerálni. Elég egy - szerinte - csúnya pillantás, egy félreértett szó és már támad is: először verbálisan, ebben nagy gyakorlata van, csak úgy peregnek a nyelve alatt a szitokszavak. De nem riad meg a tettlegességtől sem. Bárkinek bátran nekiugrik. Ma az első két órában helyettesítettünk, nálunk voltak a harmadikosok. A srác nyugodtan épített, jó kedve volt. Szünetben visszamentem az irodába. Néhány perc telt el csupán, amikor olyan üvöltést hallottam, ami azért itt se mindennapos. Rohantam ki az aulába, ahol két tanárnő próbálta lefogni a visító, csapkodó kisgyereket. Elég kevés sikerrel. Megpróbáltam magamra vonni a figyelmét: gyere inkább velem a napközis szobába! Üvöltött és csapkodott tovább. Akkor már kórusban kiabáltuk, hogy jöjjön inkább velem. Erre visszaüvöltött, hogy rendben. Abbahagyta az óbégatást, kézen fogtam, de a terem ajtajánál visszahőkölt, hogy dehogy jön ő velem. Leguggolt a fal mellé és én is kaptam a pofámba néhány válogatott sértést. De már nem üvöltött és egyáltalán nem akart megütni - azért ez is valami. Intettem a két tanárnőnek, hogy menjenek nyugodtan, átvettem a srácot. Aki csak azért is visszaszaladt az aulába és bevackolta magát a lépcső alá. De már tök nyugodt és csendes volt. Jobbnak láttam békén hagyni, álldogáltam a lépcső előtt, nehogy valami hülyeséget csináljon. Akkor érkezett meg a harmadik tanárnő, aki elmesélte, mi történt. A szünetben konfliktus volt a srác meg az egyik osztálytársa között, verekedésig fajult. Az egyik nagynövésű felsős megpróbálta szétválasztani őket, de a kicsi nekiesett. A nagyfiú eléggé bedühödött, itt lépett közbe először egy, aztán kettő, végül három tanárnő. Mindegyiket rúgta, vágta, ütötte és szidta a kisfiú, de teljes erőből. Nos, itt szakadt el az egyik tanárnő cérnája: kihívta a rendőrséget. A rendőrök meg is érkeztek. Előcsalták az akkorra már igencsak megszeppent gyereket a lépcső alól, fölvették az adatait (persze nem büntethető) és végül rendőrautóval vitték el az otthonba. Hogy tanul-e a srác az esetből? Nem hiszem. De az otthonban dolgozók talán igen. Ugyanis még tavaly novemberben volt egy megbeszélés a gyerek miatt, ahol a gyámhivataltól kezdve az iskolaigazgatóig sokan részt vettünk. És már ott megállapítottuk, hogy a srácnak klinikai kivizsgálásra van szüksége, mert valami biztosan nem stimmel nála. Nos, a lakóotthon felelősei azóta nem tettek semmit, hogy a gyerek megkapja azt a kezelést, amire szüksége volna. Talán a mai rendőri ráhatás meggyorsítja egy kicsit a folyamatot.
Én mondjuk nem hívtam volna ki a hatóságot egy kisgyerekre, de itt Berlinben igen hamar rendőrkézre adják az iskola tanulóit, ha azok nekimennek egy felnőttnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése