Szerelem és halál Oranienburgban

Ez a szerelem. Sok-sok rózsa, természetesen

Ha tudtam volna, hogy a Berlintől északra fekvő kisvároska éppen most ünnepli a születésnapját, biztosan nem mára időzítem ezt a kirándulást. De nem tudtam. Reggel, amikor fölkeltem, rám jött a mehetnék, kinéztem egy könnyen elérhető célpontot és elindultam. Annyit tudtam mindössze, hogy ebben a mintegy 30 kilométerre fekvő városkában van egy kastély és egy szép kastélypark. Amikor megérkeztem, már messziről hallottam, hogy bizony itt népünnepélyt rendeznek. Az oranienburgi vurstli pont olyan volt, mint bármelyik magyar megfelelője: zajos, kaotikus, sok sörrel és virslivel, némi kézműves áruval, óriáskerékkel és mindenféle gyerekszórakoztató színes, forgó micsodával. A parkba éppen ezért most  ingyen lehetett belépni. Gyorsan elhagytam a hangos tömeget és csöndesebb tájékra sétáltam. Nem bántam meg. A kastélypark egy részén tematikus "szobák" (a Zimmer szót használták) látogathatók: szerelem, születés, család, álom, idő, luxus...persze mindezek tájépítészeti elemekből "berendezve". Nagyon érdekes volt. Benéztem a kastélykávézóba is, aminek a belső terme egy pálmaházhoz hasonlított leginkább. A parkból kifelé menet belebotlottam a város történetéről szóló fotókiállításba. Az 1930-40-es éveket bemutató képek aztán jól állon csaptak: halott férfi a téren, koncentrációs tábor, kényszermunka...Az állomás felé botlókövek a járdán: elhurcolt és meggyilkolt öreg, gyerek, asszony adataival. Elég sokáig álldogáltam ott,  nem tudom ezt megszokni. Gondolom, pont ez a célja ezeknek a réztáblácskáknak. Aztán hazafelé jól elmorfondíroztam a vurstli árnyékos oldaláról is. Mert bizony a vidáman ünneplő városiak egy részében pont ugyanazok az elfojtott indulatok lappanganak, amelyek egykor a tragédiához vezettek. Ahogy a magyar kommenteket olvasgatom egy-egy - például menekültekről szóló - bejegyzés alatt, szintén azt érzem, az emberekben semmi sem változott. Minden problémára harag, gyűlölet, a másik megsemmisítésének, kiirtásának a vágya a válasz. Rózsa és halál, fény és árnyék, szerelem és gyűlölet él egymás mellett.

A fene érti, miért pont egy pisai ferde cseréptorony szimbolizálja a luxust, de ez van

Az álom nagy ágya

Születés, vagy eredet. Ki, hogyan érti

A kastélykávézó. Ez azért elég jól néz ki

Vurstli

Barbie is eljött a buliba

Hogy mi köze a városnak egy elefánthoz, fogalmam sincs. Gondolom elirigyelték a berlini medvét

Falfestmény

Sárkányhajóztak is