Eltűnt egy gyerek

Nem találták, pedig végig megvolt

Már vagy egy fél órája ültünk a suli egyik földszinti helyiségében körberakott székeken és egy hosszadalmasnak tűnő coaching folyamat első állomásaként mondtuk el magunkról, kik vagyunk, amikor berontott egy halálra vált tanító: nem érkezett meg az egyik kislány az órára. A srác, aki azelőtt vigyázott a gyerekekre, elmondta, hogy már több mint fél órája fölküldte az osztályba az összes gyereket. A kislánnyal annyi történt, hogy elesett és megkarcolta magát, de nem volt komoly. Kicsit szipogott, de elindult ő is a terem felé. Ahová nem érkezett meg. A tanárnő elviharzott, a srác rém rosszul érezte magát, s bár a coach megpróbálta helyre rakni a történetet, a fergetegesnek addig sem mondható hangulat még nyomottabb lett. Ez a coaching szerintem amúgy is tök  felesleges, mert a kollégák fele nagyjából úgy viselkedik mint egy óvodás: megsértődik, hangoskodik, nem figyel oda a másikra, fújja a magáét, hülyeségeket beszél, vihorászik...Fél óra múlva egy másik kolléga elment megnézni, mi a helyzet, de a kislány még akkor sem volt meg. Közben már értesítették a szüleit is, az igazgató és a helyettese azon volt, hogy lassan talán a rendőrséget is hívni kellene. Ugyanis mindent átnéztek: az udvart, a folyosókat, a vécéket. Egy óra múlva megint elment egy kolléga érdeklődni, hogy áll az ügy: időközben meglett a kislány. A fejlesztőpedagógus vitte magával, ugyanis órarend szerinti német nyelvi fejlesztésen kellett résztvennie. Az egyéni fejlesztések órarendje állítólag a tanáriban is megtalálható. De az osztálytanítónak mindenképpen tudnia kellett volna róla. Nem irigyeltem a gyerek szüleit, akik egyszer csak kaptak egy hívást, hogy nem találják a kislányukat. Aztán szerencsére egy másikat, hogy tulajdonképpen el se tűnt, végig megvolt, ráadásult ott, ahol lennie kellett volna. Mit gondolnak, miféle rend van ebben az iskolában? Hát ilyen.