2017. július 17., hétfő

Falra mászom

Pocaklakószobor - Berlin, Prenzlauer Berg

Sok olyan kifejezés van, amelyek hallatán a falra mászom. Nem mindig tudom, hogy miért ráz ki a hideg tőlük, bár a marketinges hajcihőnél azért érthető. A négy „kedvencem” következik.

Pocaklakó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis pocok. Ja, nem, egy nagy pocak. És annak a pocoknak, vagyis pocaknak volt egy lakója, a pocaklakó Még egyszer: nem magzat, nem gyerek, nem kisbaba, hanem pocaklakó. Mint valami kis állatka, aki bavackolja magát egy jó meleg fészekbe, ott áttelel és csak tavasszal bukkan elő újra, hogy sokasodjon. Pocaklakója általában azoknak a kismamáknak van, akik istennőnek maszkírozva fotóztatják magukat, illetve azoknak, akik a bulvárújságok celebrovatain nőttek föl.    

  

Jó volt magyarnak lenni  

Megnyerte valamelyik élsportolónk az aranyérmet? Húsz év után a magyar fociválogatott rúgott egy gólt és kijutott valamelyik nemzetközi tornára? Édesbús, a sors meg a történelem üldözöttjei vagyunk tematikájú kulturális biszbaszt tartottak valahol? Szinte biztos, hogy az ilyen események  után megrohanják honfitársainkat a hazafias érzelmek és könnyes szemmel írják ki a közösségi oldalakra: jó volt magyarnak lenni.
Miért? Máskor nem jó? Én olyan országban szeretnék élni, ahol jó állampolgárnak, közösségi embernek, csapattagnak, barátnak, munkatársnak, szülőnek, gyereknek lenni és az, hogy magyarok vagyunk, természetes.

Forradalmian új

Dübörög a marketingforradalom, amiben minden változás olyan kommunikációt kap, hogy a fal adja a másikat. A mosószer, ami tegnap hófehérre mosott, mára úgy megújult, hogy egyenesen patyolatfehér az eredmény. Holnapra persze ez is elszürkül és jön helyette a forradalmian új formula, ami...hát igen, olyan fehérre mos, amilyen fehér nincs is. A joghurt, ami tegnap még lágyan krémes volt, ma már a forradalmian új összetevőktől (+ 5 százalék gyömölcsaroma) krémesen lágy. A „forradalom” fogalom jelentése: teljes változás, egy területen, tudományban végbemenő gyökeres átalakulás, fordulat. Ezt elég nehéz tusfüdő- vagy éppen joghurtnyelven értelmezni. A termékkomunikátorok persze megpróbálják és puffogtatják a jól hangzó kifejezéseket. Amelyek persze már olyannyira devalválódtak, hogy semmit sem jelentenek.

Ízvilág

Az élelmiszeripar csodája, ahogy eltünteti a határokat és egy doboz joghurttal, túrókrémmel vagy egy zacsakó levesporral akár a végtelent is megcélozhatjuk. Hiszen ott van az a sejtelmes, sokat mondó, de ki tudja mit jelentő  „ízvilág”, ami azt szeretné sugallni, hogy csábító alapanyagok tobzódásának fantasztikus eredményét vásárolhatja meg most bárki százhuszonnyolc forintért. Az ízvilágért persze a valóságban legtöbbször aromák, adalékanyagok, ízfokozók felelősek,  a „még intenzívebb” változat esetén esetleg némi gyümölccsel felturbózva. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése