Good bye Berlin

Egyszerűen szép. A szó szoros értelmében

Meglátogatott barátnőm. Amúgy is érdekes időket élek, mert ötheti betegállomány után fölmondtam a munkahelyemen. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan helyen töltsem az időm nagy részét, ahol nem érzem jól magam. Két hét a fölmondás, amiből hat nap még a fennmaradt szabadságom, a maradék négy ajándék a cégtől. (Mellékesen: négyen jövünk el most egyszerre, de még sokan tervezik.) Szóval kézenfekvő volt, hogy most, így újra munkanélküliként eltöltsünk egy hosszú hétvégét Berlintől távol. Pénteken béreltünk egy autót (pont egy hete) és belőttük Lübecket célul. Az első nap gyönyörű volt az idő, a második nap sokat esett, a harmadik nap már javulóban volt. Lübeckből Schwerinen keresztül jöttünk. Meg akartuk nézni a várkastélyt, ami valóban káprázatos, egy szigeten található, de persze felújítják, szóval nem lehetett róla olyan képet készíteni, amin vagy egy daru, vagy egy állványzat, vagy egy bebugyolált torony ne látszódna. Ott is eleredt az eső, ráadásul teljesen érthetetlen okokból annyira lement a vércukorszintem, hogy majdnem rajtavesztettem. Még jó, hogy az utolsó pillanatban megéreztem a bajt és kéznél volt a szőlőcukor. Vasárnap este értünk haza (Berlinbe), aztán tegnapig gyakorlatilag zuhogott az eső. Ma este viszont igazán hazautazom egy hónapra. Ha már nincs munkám, legalább a szeretteim között legyek. :)