Paul

Az előző iskolában volt egy nagyon sportos, mozgékony, vékony kisfiú: Paul. Imádott focizni, a szünetekben, ha csak tehette, rúgta a bőrt. Hatodikos korában ismertem meg. Nem volt vele sok gond, talán csak egy kicsit sértődékenyebb volt, mint az átlag. Amikor kamaszodni kezdett, egyre problémásabbá vált és csak akkor értettem meg, miért, amikor a szociális munkás elmesélte az életét. Paul nem Paulnak született. Lányként látta meg a napvilágot. Egy másik iskolába még lánynéven kezdett el járni, de egyre erősebben érezte azt, hogy ő lánytestbe zárt fiú. Fiúsan öltözködött, fiúsra nyíratta a haját, külsőleg és természetre is fiú lett. A  mi iskolánkba már Paulként jött. Az osztálytársai sem tudták, hogy a fiúruha alatt valójában egy lány van. A kamaszkor teljesen megzavarta, nőni kezdett a melle, amit egyáltalán nem akart elfogadni. Péniszt hazudott magának, és próbált ugyanolyan fiús kamasztörténeteket mesélni, mint amit a többiektől hallott. Nem tudom, később mi lett vele, mert eljöttem a suliból. Gondolom, amikor eléri a felnőttkort teljesen fiúvá szeretne válni. Remélem, sikerül neki. Ha ő fiúnak tartja és érzi magát, kinek van joga ezt megtiltani? Szívből kívánom neki, hogy legyen boldog.