Egyre gyakrabban olvasni a közösségi oldalakon, hogy Ukrajnában nagyüzemi hírhamisítás folyik és ezerféle "bizonyítékkal" szolgálnak rá. Eleinte nagyon ideges voltam, ha erről olvastam, mert mindig a második világháború jutott az eszembe, ahogy édesapám átélte és azóta is meséli. (Mekkora trauma lehetett az a tízéves gyereknek, ha most, 89 évesen is folyton arról beszél.) Valaki akkor is ráfoghatta volna mindarra, ami vele történt, hogy fake news, hazugság, hogy a magyarok csak megrendezték, amikor apámék háza december 24. éjjelén egy gyújtóbomba találata nyomán leégett és mindenük odalett. Hazugság, nem igaz, meg se történt - mondanák ma buzgón azok, akik az ukrajnai borzalmakat is relativizálni akarják. Persze a többségük orosz propagandista és a legtöbb, amit tehetünk, hogy nem reagálunk, azaz nem sokszorosítjuk a mocskos hazudozásaikat. De sajnos nem csak fizetett szemetek, hanem amúgy jóravaló magyar állampolgárok is osztják azokat a nézeteket, hogy mindazok a fotók, amelyeket profi háborús tudósítók készítenek, azok az elbeszélések, amiket szemtanúk, az események résztvevői mesélnek, hazugságok, megrendezett jelenetek. Ezt pedig nem lehet annyival elintézni, hogy nagy az isten állatkertje, meg, hogy agymosott fideszesek, stb. stb. Ezek az emberek valóban el akarják hinni, hogy nincs az a borzalom, ami amúgy létezik, hogy embertársaink nem aljasulhatnak úgy el, ahogy sajnos de (lásd még Radnóti: Töredék). Nagyon sokat gondolkodom, mi játszódhat le a fejükben és úgy általában, miért is olyan gyakori az áldozathibáztatás. Nem tudok más következtetésre jutni, mint arra, hogy ezek az emberek nagyon félnek. Úgy gondolják, ha tagadják, ha nem ismerik el a történteket, akkor tényleg úgy élhetnek tovább, mintha mindez meg se történt volna. Mert milyen borzasztó azzal a tudattal létezni, hogy alig ezer kilométerrel arréb gyerekeket erőszakolnak meg ma is, "ugyanazok", akik a második világháborúban kétszázezer magyar lányt, asszonyt erőszakoltak meg. (Az se történt meg?) Hogy a normálisan folyó hétköznapi élet egyszerre valami irreális borzalomba csap át, az ember kenyérért megy az utcán és lelövik, vagy menekülne a családjával, de bombatalálat éri az autójukat. Szerintem ezek az emberek hárítanak, mert rettenetesen szoronganak attól, hogy valük is megtörténhet. Mert ha igaznak ismernék el, akkor miért ne kerülhetnének egyik napról a másikra ők is ilyen helyzetbe. Ilyen csak a rossz emberekkel történik (náci ukránok, ugye), bár azt még mindig nem értem, hogy illeszthető bele ebbe a narratívába egy épp csak megszületett csecsemő vagy kisgyerek. Ja, persze, hiszen meg se történt, a csecsemő él, az anyja is, az utcán fekvő halottak a filmfelvétel után fölállnak, a fa a bombatölcsér mellett nem perzselődik meg, szóval fake news. Isten ne adja, hogy egyszer ezeknek az embereknek is szembesülniük kelljen mindazzal, ami ma Ukrajnában történik és amiről minden erejükkel azt akarják hinni, hogy csak fake news.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése