"Minden egyes megfogant magyar gyermek közkincs" - mondta Dúró Dóra az Országgyűlésben. Szerinte az élet a fogantatás pillanatától szent és sérthetetlen, vagyis - gondolom én - az abortusz ellen kampányolt. Kissé elidőztem a nemesen csengő mondanivalót ízlelgetve: A roma gyerek is közkincs? A zsidó származású is? És a nem magyar gyerekek? Azok nem az emberiség közkincsei? Vagy ők értéktelenek? És egyáltalán: Mi a rossebet jelent ebben az értelmezésben a "közkincs"? A gyerek mindenkié? Bárkié? Akárkié? Mindannyiunké? Nem az enyém, aki szülte? (Amúgy szerintem nem az enyém, én csak arra kaptam felhatalmazást, hogy a legjobb tudásom szerint fölneveljem, aztán útjára engedjem.) Ha közkincs, akkor a szüleinek milyen jogai vannak a saját gyermekük nevelése során? Mennyi megválaszolandó kérdés egy olyan országban, amelynek vezetése váltig azt harsogja, milyen fontos számára a család, a gyermek, a jövő, de érdekes módon azért kiválogatja, hogy milyen család és melyik gyermek haladhat előre és nem hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése