Félmeztelenül futott fel egy nő a cannes-i vörös szőnyegre a nagy bevonuláskor, testén ukrán zászló, vért imitáló vörös festék és felirat: "Álljatok le a megerőszakolásunkkal"! Az oroszok ukrajnai rémtetteire hívta föl ez a különös akció a figyelmet. Természtesen magyar honpolgáraink ezt sem hagyták szó nélkül. Nálam az a férfi verte ki a biztosítékot, aki így kommentálta a hírt: "Senki sem akart vele erőszakoskodni, pedig hogy várhatta." Amikor az ilyen alpári beszóláshoz fogatlan és fogalmatlan embert társítunk, sokszor bizony nagyot tévedünk. A pasi - megnéztem a profilját - saját meghatározása szerint ifjúkora óta foglalkozik vallásfilozófiával, eszmetörténettel és társadalomtörténettel, a Kalligram májusi számában jelent meg cikke. Ez az úr (vagy inkább csak férfi) valószínűleg képzett, olvasott, feltehetően ismeri a forráskritika fogalmát is és elvileg sokoldalúan tájékozott. Mégis így gondolkodik egy nőről, aki egy olyan borzalmas jelenségre hívja föl a figyelmet, amitől ma is rengeteg ukrajnai lány, asszony, néni és - mint olvasom - kisfiú, férfi szenved. Nem tudok más mondani, mint azt: beszélgessen már el a poszt írója a feleségével, a lányával, unokájával, édesanyjával, nővérével, a fiával, a szomszéd gyerekkel, a könyvtáros nénivel, hogy mit gondolnak ők az erőszakról. Mert kétségünk ne legyen affelől, hogy a nemi erőszak csupán és nagyon durván erőszak és semmi szex.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése