Ha az ember felnőtt gyereke máshol él, különös tekintettel arra, ha maga az ember is egészen máshol él, mint ahol kellene, akkor minden együtt töltött órának kiemelt jelentősége van. Fiammal utoljára berlini lakásomban töltöttem együtt néhány órát, amikor én elindultam jól megérdemelt szabadságomra (lásd Inzulinpara), fiam pedig átvette a lakást, ahol doktorijának egy fejezetét szándékozott a következő (azóta már elmúlt) hónapban megírni. (A lakás hűvös, szinte belvárosi, mégis csöndes, kereskedelmi egységekkel jól ellátott negyedben.) Nos, az idő letelt, tegnap este tízkor indult - volna - a repülőgép, amivel Budapestre érkezik, hogy ismét együtt töltsünk egy napot, hogy aztán ő Horvátország felé vegye az irányt (ahol amúgy csütörtökön ismét találkozunk néhány napos közös olasz kis utazás erejéig, aminek a végén kiteszem egy szlovén hegynél túrázás céljából, én pedig visszaautózom Berlinbe, és elkezdem az új tanévet kis szomorúsággal a szívemben). Nos, a gép tervezett indulási ideje nyugtalansággal töltött el, hiszen nem tegnap kezdődtek a problémák Ferihegyen. (Koromnál fogva én csakazértis így nevezem, mint ahogy szintén megye marad a megye, Felszab- és Moszkva tér pedig a két ikonikus találkozási pont, ahogy nagymamám is villanyosnak hívta a tuját és Oktogonnak a Novhét teret, ma ismét Oktogont.) Miután gyermekem már a reptéren ült, aggodalmaskodtam, hogy van-e valami kiírás, üzenet, ami a repülés elmaradására utal. Mint utólag kiderült, számára már világlott a szomorú valóság, de engem még nem akart nyomasztani: túl kései időpontra jelezték a kapu közhírré tételét. Aztán kapott egy emailt, hogy egy órát késik a gép - rossz jel, nagyon rossz jel. A társaság magyarázattal is szolgált: elégtelen humánerőforrás a magyar légiirányításban. A berlini tájékoztató rendszer meg se rezdült, szerintük pontosan elgurul a járat, Ferihegy azonban reagált és kiírta az egyórás késést, amit rövid időn belül negyvenöt percesre módosított. Ez volt az egyetlen reményem. Hamarosan gyermek újabb emailt kapott: a gép még többet késik - Ferihegy szerint is hajnal kettőkor landol majd. Aztán Ferihegy meggoldolta magát, visszaírta az érkezést éjfél után 15 percre és ehhez még akkor is makacsul ragaszkodott, amikor fiam már megkapta az üzenetet: törölték a járatot, ami előreláthatóan másnap (ma) délután indul. (Ha, amennyiben...- teszem én hozzá szkeptikusan.) Schönefeld még ekkor is úgy jelezte, hogy a gép már vidáman repül a magyar főváros felé, szerintük ez a káosz nem létezik. De bizony, hogy létezik: a Ferihegyre érkező gépek várható landolása összevissza változóan késik, akár 18-20 órát is. Hát most akkor mi van, késik, késik, nyáron ez előfordulgat - vélik ők úgy két hónapja, mióta semmilyen garanciát nem vállalnak sem pontos indulásra, sem érkezésre. Nemzeti Szárnyas MÁV. Az ember agyában óhatatlanul egy kisördög sugdos: amihez ezeknek - nevezett NER - közük lesz, az tönkremegy. Hogy van-e emögött titkolt szándék (Mészáros Nemzeti Légitársaság és Repülőtér), azt persze nem tudom, de sajnos elég sok tapasztalás után már csak erre gondol az emberben az a kis patás. Az oktatást, egészségügyet a föld felé vezetik, vonatközlekedés már csak nyomokban (tudom, NER hívők, ti éppen tegnap gyönyörű, tiszta, légkondicionált kocsiban utaztatok és pontosan érkeztetek), az utak állapota elkeserítő, bevezetnek egy flakonvisszaváltó rendszert visszaváltási lehetőség biztosítása nélkül - ahol az otthonomnak tartott lakásom található, ott sehol sem lehet visszavinni, ezért merem ezt leírni, nem is értem, hogy képzelték. Sorolhatnám...Olvasom, hogy a Volánt most veszi át a MÁV, gondolom azért, hogy jövőre kis falumból ne lehessen busszal kijutni, mert a buszokat a MÁV vonalakon fogják járatni. Cinikus vagyok? Naná! De mi mást tehetne az ember, ha olyasmiket olvas, hogy a kórházi klímák azért nem működnek, mert Gyurcsány tönkretette az egészségügyet. Hát mi ez, ha nem a magyar abszurd? Micsoda rövideket írna ebből Karinthy!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése