 |
Ennyit látszik, ha az ember kocsiból kiugorva, szerpentinen fölfelé rohanva próbál mormotát fényképezni |
Láttatok már mormotát? Nekem a nyaralás egyik legnagyobb élménye volt, hogy kettővel is találkoztam az osztrák hegyekben. Úgy kezdődött, hogy a szokásos nyári szünetre kicsit nagyobb kanyarral indultunk Berlinből Magyarországra: Hollandián, Belgiumon, Franciaországon keresztül - némi német visszakacsintással (Duna- forrása) és osztrák hegyi levegővel (Großglockner) megspékelve. Ja, és persze Jersey, ahová csak két napra kompoztunk át, hogy beteljesítsük barátnőm gyerekkori álmát a Durrell alapította állatkerttel. Két és fél hét kalandozás, némi tervvel a fejekben, de sokszor csak spontán kanyarokkal, felejthetetlen élményekkel. Helyesebben: leírhatatlan élményekkel, hiszen voltak olyan francia települések, melyeknek a nevét nem, hogy megjegyezni, de kimondani sem tudtuk. Gyakorlatilag végignevettük az utat saját, illetve sajátos francia kiejtésünk miatt (egyikünk sem tanulta a nyelvet). Tényleg leírhatatlan és egyben megmutathatatlan az a sok szépség, amit a természet és az ember alkotta környezet tárt elénk. Vadásztunk a világítótornyokra, láttunk várakat, a Loire mentén kastélyokat, (másik kedvencem Leonardo da Vinci dolgozószobája, merthogy azt is megnéztük), földbe vájt lakásokat, többezer éves és többezer menhirt, azaz ember alkotta köveket, olyan helyes kisvárosokat, amikről rögtön romantikus sorozat írására támadt az embernek kedve...És még egy nagy kedvenc (amúgy mindegyik az együtt és külön-külön is) Ronchamp, a Le Corbusier tervezte kápolna, ahol húszévesen jártam már, de annyira klassz, hogy újra láthattam. Elég legyen annyi: több, mint kétezer fényképet lőttem, most ezek hozzák vissza az emlékeket és ezekből mutatok néhányat. A cuki favázas, színes házakat, ajtókat, kapukat, ablakokat külön csokorban tálalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése