Vihar, vihar hátán Berlinbe. Ezen a héten kétszer is akkora szél söpört végig a német fővároson, amit senki sem kívánt magának. Különösen nem, akik éppen úton voltak és elakadtak az áramkimaradások után, illetve az utakra tört fák, faágak akadályozták őket a továbbhaladásban. Tegnap este öt körülre harangoztak be extrém vihart, amitől, annak tudatában, hogy az előzőnek halálos áldozatai is voltak, meglehetősen tartottam. Ugyanis pont akkor fejeződött be a diabetológián a szokásos negyedévi ellenőrzésem és egyáltalán nem lett volna kedvem szelek szárnyán hazarepülni. Én megúsztam, a vihar késett, sokan azonban nem. Ma reggel, munkába menet láttam az elszomorító következményeket: kicsavart fák zuhantak autókra, lezárt utak, letört ágak mindenfelé. Az iskolánk egy hatalamas, parkosított területen fekszik, megdöbbentő volt látni, milyen pusztítást végzett a szél. Kordonok mindenhol, hogy a gyerekek nehogy megsérüljenek. Aztán persze kiderült, hogy gyerek amúgy alig volt ma a suliban: az egyik hatodik osztályomban például senki, mivel reggel a honlapon azt tették közzé, hogy aki teheti, ne jöjjön ma. Nyárra extrém hőséget jósolnak, megjósolható tehát, hogy az ilyen események egyre sürübben fordulnak majd elő. S mival a valamikor vizbőségére büszke város is elindult a kiszáradás útján, a fák is egyre törékenyebbek. Így valós veszéllyé vált az, ami a héten egy szerencsétlen polgárral megesett: meghalt, mert mozgó autójára zuhant egy széltépte fa. A klímaváltozás nem kímél, odacsap. Egyre gyakrabban és egyre intenzívebb viharral kell számolnunk. És ez csak az egyik következménye annak, hogy nem vesszük figyelembe a természet törvényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése