Élethalálharc

Orbánnak mennie kell, ez nem kérdés,. Ez a minimum, de nem elégséges forgatókönyv. Orbán egy felfuvalkodott, ügyes kupecpolitikus, aki bármit, bárkit, bármennyiért ad-vesz, ami hatalomban tartja. Dicsfényre vágyik és a körülötte sertepertélő farokcsóválók elhitették vele, hogy tévedhetetlen, egy utcai harcos, egy vátesz, egy hős, aki nem fél senkitől és semmitől - testőrei gyűrűjében. Egy ideje a fejében él, talán el is zárják a valóságtól. Egy olyan embertömeg termelte ki, amelyik nem szeret, nem akar és/vagy nem tud gondolkodni. Maslow-piramis, legalsó szint. Egy társadalom szégyene, hogy annyian rekedtek itt meg. Az országnak Orbán kellett, amíg megfizethető volt a tej, a kenyér, meg a sör. Már nem az, így sokan elfordultak királyuktól és új vezér után ácsingóznak. Aki természetszerűen megjelent. Ez egy ilyen rendszer, ilyen világ, erre szocializálták az embereket: kiszervezik a politikát, a közügyek megoldását, a gondolkodást, az állampolgár (bár lenne polgár, de hát nem az) pedig voksol négyévente és kész. Az új vezér fiatal, dinamikus, friss és tudja, mit kell mondania. Láttunk már ilyet. Megindult körülötte a nimbuszképzés. És egyre többen, egyre agresszívebben, vakhittel agitálnak mellette. Kialakult körülötte is egy bázis, amelynek tagjai pont ugyanúgy képtelenek a párbeszédre, könyörtelenül fújják a magukét, nem hallgatnak semmilyen intő jelre, kérlelhetetlenül térítenek és kérnek számon mindenkit - a független sajtót is - amiért nem 0-24-ben a feltörekvő vezérrel foglalkoznak. Pont olyan gyűlölködők ők is, mint a másik oldal. Persze védekezhetnek azzal, hogy csak azért, mert Orbánnak most már tényleg mennie kell, különben Magyarországnak vége. Igazuk van. De pont ugyanolyan attitűddel, mint amilyennel már romlásba vitték oly sokszor ezt a kis országot, nem érdemes semmilyen újba belekezdeni. Tudjuk, mi lesz a vége. Aki harsogva röhög a melltartó nélküli nénin, attól hogy várjuk el, hogy megértse a vidék testi-szellemi nyomorát. És ha nem érti, hogy fog változtatni ezen a becsontosodott állapoton. Sehogy. De hát nem is ez a cél. A cél mindössze annyi, hogy azok helyett, mi legyünk hatalmon. Nekünk álljon a zászló és a többieknek legyen kuss. Jó lenne Magyar Péter fejébe látni, hogyan gondolkodik ő valójában. De közben mi, akik sok ezren, tízezren itt állunk középen és megpróbáljuk tisztán látni és érteni a folyamatokat, egyre inkább depresszióba zuhanunk: nem látszik a kilábalás. Persze lehet, hogy a vidéken szerveződő tömegek végre fölfogják: az ő kezükben van a saját sorsuk, és nem engedik meg, hogy egy új polulista vezér elvegye tőlük a döntés jogát. Izgalmas idők, óriási téttel. Jó lenne, ha a politika végre az lenne, ami: közös ügyeink megoldása, nem pedig élethalálharc. 

Bekussoltatási törvény

Ha nincs Partizán, nincs Magyar Péter jelenség. Ha nincs Magyar Péter, nincs probléma. Ilyen egyszerű. A digitális korban, amiről nem tudnak az emberek, az - hiába létezik - valójában nincs. Most azt a helyzetet próbálja meg Orbán Viktor - bár megkésve - előállítani, hogy csak az ő narratívája hallatszódjon, más igazság ne létezzen az övé mellett. A kormány szerint nem az a baj, hogy drága a kenyér, nem jönnek a befektetések, mélyponton a gazdaság, hosszúak a várólisták, szar az oktatás...az a baj, hogy még mindig vannak olyan sajtóorgánumok, amelyek beszélnek erről. Ha az ember egyedül érzi magát a problémáival, akkor ugyan szenved, de csöndben tűr. Ha azt érzékeli, hogy ez a probléma rendszerszerű és nem csak a sógora, a szomszédja, hanem az ország egy jelentős része ilyen nehézségekkel küzd, megfogalmazódik benne a kérdés, hogy ki a hibás ezért. És ha ezt a kérdést valaki nem csak fölteszi helyette, hanem rá is mutat azokra, akik kórházfejlesztés, oktatás-korszerűsítés, a gazdaság  modernizálása helyett inkább buzgón lopnak és számára elképzelhetetlen gazdagságban tobzódnak, akkor előbb-utóbb fölhorgad benne a düh: ebből elég. Ha mindehhez egy impotens ellenzék helyett jön valaki, aki, úgy tűnik megérti a gondjait és talán még orvosolni is tudja, de legalább nem mutat teljes érzéketlenséget és nem csak a maga hasznát keresi, akkor nagy rá az esély, hogy melléáll. De ehhez hírt kell kapjon erről az új lehetőségről. Megtörtént. Orbán Viktor pedig dühös, retteg, hogy veszélyben a homokozója, ahol úgy veszi el mások kislapátját, ahogy neki tetszik, sőt, még jól fejbe is kólintja, ha valaki szót mer emelni ezellen. Évszázadok óta tudjuk, hogy mindig a hírvivő a hibás. Most a hírvivők - nem fideszes sajtó és egyesületek - ellen hirdet a bátor utcai harcos háborút, csatát,  ütközetet, mindegy is mit, csak jó agresszíven hangozzék. Lesz indok, amivel elkussoltatja azokat, akik viszik a hírt. De a szellem már kint van a palackból. Kíváncsi vagyok a visszagyömöszölési kísérletre. Mindenkinek fájdalmas lesz. Mindenkinek. 

Az időnyerés a tét

Boomernek tartanak a statisztikák, bár épp, hogy benne vagyok a - szerintem nem is kicsit - erőltetett generációs felosztás ezen csoportjában. Megtanultam mindent, amit kellett: hivatalos ügyeim nagy részét digitálisan intézem, a telefonon bankolok, modern készülékeim vannak. Az autómat automata mosóban mosatom, a poszívóm vezetékmentes, évente sokszor vezetek le közel 1000 kilométeres távokat. Sajnos közeledem egy olyan időszak felé, amikor majd nyuggernek neveznek, és besorolnak Kissné Manyika és Kovácsné Lujzika mellé, akiknek fogalmuk sincs a valóságról, ezért kis porcukorral megszórva habzsolják a propaganda híreit, sőt kommentelik is azokat: "Minek ment oda.  Akit külföldről pénzelnek, ne szólhasson bele, Ukrajna rossz, Putyin jó,  Orbán Viktor megvéd minket, sőt, még a nyugdíjt is kifizeti. Mi elégedettek vagyunk. A kenyér, az mondjuk drága, de ez Brüsszel hibája. Pfúj lipsik meg buzik."  Persze egyre többen vannak és lesznek, akik azért ennél árnyaltabban látják a világot, ez nagy problémája a Fidesznek, hiszen lassan kihalnak a feltétel nélküli híveik. Az önmagát egyszerű vidéki csávónak feltüntető amúgy magángéppel röpködő, minden jel szerint nagyon gazdag miniszterelnök a kritikusan gondolkodókkal nem tud mit kezdeni. Érvei nincsenek, rendszere morális és gazdasági szempontból is védhetetlen, ezért üt, rúg, kiabál - ezt hozta otthonról magával. Sereget gyűjt, hadba indul, háborút szít, harcol, legyőz...Lesz majd egy reggel, amikor arra ébred, hogy a levegőbe csapkod, és árnyékok ellen boxol, de hol leszek én akkor? Kihúzták alólam a saját hazámat, a jelen állás szerint árulónak fognak nyilvánítani és még az is esélyes, hogy elveszik a magyar állampolgárságom. Hiszen elég, ha valaki, akinek nem tetszik, amit gondolok és mondok följelent, bőven találni a posztjaim és blogbejegyzéseim között olyanokat, amelyek a készülő cenzúratörvény szerint büntetendőek. Lelkük rajta. És azoké is, akik ezt akarták, ezt támogatták és még mindig támogatják. Nagy részük megtévesztett, mások irigyek, vannak, akik csak lusták ahhoz, hogy a már letett voksukat áthelyezzék, és persze olyanok is akadhatnak, akiknek ciki, hogy kit támogattak, ezért a legvégsőkig kitartanak, mert nem lehet, hogy ennyire benézték volna. Nem látom az alternatívát, a bejelentkező új erő nagyjából ugyanolyan akarnok, ellentmondást nem tűrő, mint a tanítómestere. Ettől még sajnos rá fogok szavazni, mert most azonnal kell egy nagy stop, ami legalább egy időre megakasztja ezt a semmibe nem vezető zuhanását az országnak. Időt kell nyerni, és bízni kell a fiatalokban, hogy talán nem elégednek meg az egyik ilyen helyett a másik ugyanolyannal. (Persze lehet reménykedni, csak hát...) És talán az önszerveződő közösségek is figyelni fognak arra, hogy ne elégedjünk meg egy kormányváltással, hanem hajtsunk végre rendszerváltást. Ne érjük be ennél kevesebbel!

Elengedem?

Még tanulom. Még nehezen megy, de azért haladok: megpróbálom nem földühíteni magam azokon a minden határon túmenően borzalmas kormányzati lépéseken és kommenteken, amikkel a sokmillióval fizetett senkiháziak próbálják ellehetetleníteni a normális életet. Elképesztő az aljasság és a cinizmus, amivel döntéseiket hozzák és ellenfeleiket sározzák. (Persze azért az ellenzék sem ártatlan ebben, de valahogy a hatalmon lévőktől, akiknek tizenöt éven át teljes felhatalmazásuk volt a dolgokat alakítani és irányítani, bosszantóbb ez.) Most éppen azt olvasom, hogy Kocsis Máté szerint az ukrán titkosszolgálat összejátszik a Tisza Párttal. Kezdjük azzal, hogy nem értem, mikor és miért pont Ukrajna lett az ellenség, ezt egyedül csak egy oroszokkal kötött valamilyen, előlünk gondosan elhallgatott paktum magyarázná. De mivel utóbbi azért elég meredek lenne, maradok a nem értemnél. Egy ország, amelyet megtámadtak, a fennmaradásáért küzd, amelynek lányait és asszonyait - nem, nem a migránsoktól, hacsak az orosz katonákat nem fegyveres migránsoknak tartjuk, mondjuk, miért is ne - hanem egyenruhás orosz férfiaktól kell félteni, ahol a fiatalok a fronton halnak meg, szóval egy szörnyű helyzetben lévő ország az ellenség és nem az, amelyik áthágva az aláírt szerződéseket megtámadta és gyilkolja polgárait: gyerekeket, öregeket, nőket... Putyin a jó fej, Zelenszkij meg fölkerült a kék plakátokra a patás ördögök közé. Akik, elvileg és gyakorlatilag is amúgy saját akaratunkból lett szövetségeseink. Ennél abszurdabb nincs is. De elengedem. Nem, nem éri meg sem a magas vércukorszint, sem a magas vérnyomás. Hát ilyenek. Aljasok, hazugok, a hatalomért bármire képesek. BÁRMIRE. Aztán hallom a honvédelmi minisztert, ahogy elmagyarázza, hogy nem, nem béketevékenység a további feladat, hanem a háború felé vezető útra lépés. Nem az ország védelméről beszél, hanem háboról, miközben elkapnak Ukrajnában - állítólag - magyar kémeket, akik azt szimatolják, mik a terület harcászatilag gyeng pontjai, illetve hogyan viselkednének az ottani magyarok, ha valakik (tudjukkik) bevonulnának. Csak nem fehér lovon? Emellett készülődik a másik borzalom, a Bosznia elleni agresszió, amihez stikában fölajánlottuk a szerbeknek a segítségünket. Csak nem azért, mert azok is oroszbarátok? Nyomorult Bosznia, nem szenvedtek ott még eleget? Ilyen nagy a mi békevágyunk? És van még, aki hisz ezeknek? De elengedem, ha a szavazók egy jelentős része őket akarja, legyen nekik, legfeljebb már nem költözöm soha haza.  Közben megy az EU elleni kampány, és az áthangolás egy jobb ajánlattevő felé. Mert ugye, ha van jobb ajánlat (Oroszország, USA, Kína, Fehéroroszország, Észak-Korea?) akkor megéri kilépni a "szövetségből". Elengedem. Van másik állampolgárságom, majd azt használom és európai maradok. Mi jön még, amit el kell engednem? És el lehet-e engedni mindezt, annak tudatában, hogy a biztos pusztulásba vezetik az országot. Hiszen nem először történnek hasonló dolgok és most sem lehet más a vége, mint totális erkölcsi és társadalmi megsemmisülés. És ne gondoljátok, hogy csak Orbán meg a sleppje a hibás. Mindenki felelős, aki mindezek után még őket támogatja és négy eleminél magasabb végzetséggel rendelkezik. 

Nagypénteki ágállás

Nagypéntek van, bűnbánat ideje. Úgy is mint brüsszelista ügynök és külföldre költözött hazaáruló, szánhatnám-bánhatnám vétkeimet. De miután olvastam - nem, egy ötös interjút a borzalmas Honttal és a hányingert keltő Orbánnal nem bírnék végighallgatni -, hogy a maszületett bárány Orbánt nem tudják megfogni ezért támadják a családját és a barátait, még egyszer átgondoltam saját hazaárulásomat. Mert mit vár el tőlem ez a szent föld, ahová születtem? Hogy tűrjek el minden társadalmi igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, sőt, asszisztáljak is szavazatommal hozzá? Hogy alázatosan hajtsam fejem a kifejlődő diktatúra egyre több szabadságjogot elvevő igájába? Hogy bágyadt elmével ünnepeljem a nagy őt, az egyetlen mindenttudót, aki még az éjszakáit is értünk gyötrődi át, hogy reggelre egy újabb fantasztikus, valakit (saját magát) megvédő  törvényt agyaljon ki? Hogy csöndben hallgassam...Hallgassam? valük együtt fújjam az ostobábbnál ostobább, szemenszedett hazugságokat? Hogy gyűlölködjem, leköpjem honfitársaim? Hogy az értünk kereszthalált halt Krisztus minden elvét felrúgva üljek be húsvétkor a misére és játsszam el, milyen nagy hívő vagyok? Igen, ha így tennék, akkor lennék szerintük igazi hazafi. Egy szavazat a mai magyarság ára, amit jó helyre ikszel az ember. Amúgy szerintem is, de az a két egymás metsző vonal jövőre sem az ő nevük mellé kerül. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! 

Spanyol tengerparti lakás kerestetik

Volt egy álmom: nyugdíjasként visszaköltözöm az otthonomba, a hazámba, ahol életem nagyobb részét leéltem. Arra gondoltam, akkor már nem tudnak túl sokat elvenni tőlem. Aztán beteg lettem, és elrettent a hazai egészségügy állapota. Az árak is olyan mértékben szabadultak el a rossz gazdaságpolitika és a tűzhöz közel élők megveszekedett lopása miatt, hogy már talán ki sem lehet a nyugdíjból jönni. És naponta történik valami, ami elkeserít, ami az ellen hoz újabb érvet, hogy nem, már nem lehet otthon élni: egyetlen eszement ember hagymázas elképzelései és nemzetveszejtő ambíciói által irányított országban nem lehet ép ésszel kibírni. Ma a Nemzetközi Büntetőbíróságból léptette ki az országot, úgy, hogy erről persze senkivel nem konzultált. Netanjahuval páváskodik, aki ellen elfogatóparancs van, de hát már nem is számít, hiszen kilépünk a hatálya alól. Újságírókat, civileket fenyeget, csak mert a jogszabályoknak megfelelően, pályázatok útján pénzt kaptak egy olyan alapítványtól, amire most hirtelen átkot szórnak és visszamenőleges hatállyal a szuveneritásra hivatkozva fenyegetik őket. Na ja, még mindig van némi ellenzéki hang és ezt nem bírja elviselni. Éveken át elnézi (irányítja?), hogy szétlopják a Nemzeti Bank, illetve a nemzet vagyonát, aztán meredt szemekkel az intézmény függetlenségéről gajdol. A nem NER-hívő kettős állampolgárságúakat kitoloncolással fenyegeti. (Tényleg, mi lesz a vagyonukkal, elkobozzák és odaadják az arra érdemesnek?) Korlátozza a gyülekezési szabadságot. Mindent a gyerekek érdeivel magyaráz, miközban szar az oktatás, bezárnak a szülészetek, nincs elég orvos, ápoló, sokaknak egészséges táplálkozásra sem futja, még mindig nagy a gyerekszegénység. A családi pótlékot nem emelik (nehogy már pénzért szüljenek a romák), de érdekes módon, mégis pénzdíjat tűz ki azoknak a nőknek, akik megszülik a második gyereket is - illetve megszülték valamikor. Igaz, hogy erre - sincs - fedezet, de mit számít, a szavazatok ma ennyibe kerülnek, és évente ennyit kell majd ezután fizetni nekik, ha lesz rá pénz, ha nem. Négy év múlva mit ad majd a szavazatokért? Mert egyre többe kerül, ahogy nézem. Szinte már csak diktátorok és gazemberek társaságában mutatkozik, igaz, más már lassan szóba sem áll vele. Egyre kevesebb a kontroll fölötte, Amerika, Oroszország is a kezére játszik abban, hogy igazi kis fasiszta diktatúrát építsen ki. Szorgalmasan lépked ezen az úton, miközben az ország gazdaságilag és morálisan is egyre mélyebbre süllyed. Hogy hová vezet az út, tudjuk, de még mindig nem akarjuk elhinni, hogy megint megtörténik. Egyszóval: újabban lakásokat nézegetek Spanyolországban, valahol egy kis tengerparti városkában. 

Ébresztő!!!

Lehet nyafogni, aláírást gyűjteni, barátok között meg a közösségi oldalakon puffogni az elfogadott gyülekezés elleni törvény miatt. Semmi értelme. Egyetlen dolog maradt: több százezer embernek kell kimennie a következő Pride-ra, amit természetesen meg kell tartni. Ez a banda csak az erőből ért, Orbán maga is ezt tanulta gyerekkorában: az győz, aki erősebb. Verte az apja, nem tanulhatott mást. Most ő veri a saját polgártársait, azokat először, akik a hatalma útjába feküdnének. Ha már mindenkit kitakarított, aki csak egy fikarcnyit is veszélyeztetheti a teljhatalmát, majd kerít új csoportokat, személyeket, akik ellen gyűlöletet szít. Nincs megállás, az elnyomást fokozni kell. Persze ki van ez találva, mindig csak egy kicsit rosszabb, amihez még lehet alkalmazkodni: én úgysem szerettem ezt a fura felvonulást, na ja, a tanárok nyáron nem dolgoznak, fogják be a szájukat, a libsik amúgy is egy szemét komcsi banda, Brüsszel ráront szegény kis nemzetünkre, Soros meg hülye terveket sző...De aki csak egy kicsit is gondolkodik, tudja, hogy milyen út ez és hová vezet. A csahos kutyák már tépik a láncot a hátsó udvarban, csak idő kérdése, elengedik őket és megmutatják nekik, hogy kit kell széttépniük. Ne várjuk meg. Ébresztő!

Orbán útja lefelé a lépcsőn

Orosz ügynök lenne Orbán és vajon zsarolással kényszerítették rá erre a szégyenteljes szerepre? - sokan találgatják ezt mostanság. Szerintem nem fogják semmivel, egyszerűen Putyin és csapata sokkal okosabb volt nála és lépésről lépésre csúszott bele ebbe a nemtelen helyzetbe. Ahonnan már nincs visszaút. Az egyetlen, amit tehet, hogy saját igazát bizonygatva hiszterizál Ukrajna ellen. Hiszen, ha szomszédunk - amúgy jelentős magyar kisebbség hazája - hibáztatható, akkor máris kevésbé érzi magát szarkupacnak, amiért Putyin érdekében dolgozik. Áldozathibáztató? Naná, mint a magyarok sokasága. Ukrajnáról is tudni vélik, hogy magának kereste a bajt. Orbán most erre játszik, mert persze pontosan tudta, mi a helyzet, de akkorra már elkötelezte magát Putyin mellett és abból a pozícióból nincs szabadulás. Illetve csak arcvesztéssel és nagy valószínűséggel választási vereséggel lehetne szabadulni, de hát a hatalom mákonyára szüksége van, mert már régen függő. Érdekes, hogy a gránitszilárdságú alaptákolmányba azt mégsem írták bele: a hatalom drog, súlyos függőséget okoz, ezért nyolc évnél hosszabb ideig senki sem irányíthatja az országot. A március 15-i beszéde után abban már nem vagyok biztos, hogy még ma is tisztán látja a világot, nagy az esély rá, hogy beteges belső magyarázkodása saját valóságává vált. Nekem egyre gyakrabban tűnik föl Orbán abban a szerepben, amit Kádár az utosó idejében játszott. Még volt hatalma, de már gyöngült. És nem értette, miért. Ami addig működött, miért nem hatékony már? Két nyomorult vénember, akik nem tudták  követni a világ változását. Orbán is beleragadt valami műmagyar, népnemzetieskedő giccskultúrába és egy olyan gazdaság vizionálásába, ahol a gyárakban szorgalmasan dolgozó kisemberek hazaviszik a kis fizetésüket, elkocsmázgatnak, meghallgatják a híradót és elégedetten alszanak. Még emlékszem a dalra kisiskolás koromból: Gyárkéménynek bodros füstje vígan száll, vígan száll... A fiam halálra röhögta magát rajta, amikor hallotta. Nekem ez a múlt, Orbánnak ez a terv. Remélem, nem tudja megvalósítani. És remélem, hamarosan látom Orbánt egy hosszú lépcsősoron lefelé támolyogni zavarodottan, semmit sem értve abból, hogy őt, a szeretett vezetőt, a látnokot, a csavaros agyú magyar szegénylegényt hogyan hányhatta a történelem szemétdombjára a népe, amiért annyit dolgozott, hogyan válthatták le és nem, nem érti, hogy mi történt. Épp, mint Kádár a híres beszéde után. Csak ennyit szeretnék, de ezt nagyon. 

Jó tanuló voltál Orbán Viktor

A magyarok szabadságszeretők, vendégszeretők, barátságosak, jól képzettek - hallgattam évtizedeken keresztül. Mint ahogy azt is, éveken át az átkosban, hogy hamarosan konvertibilis lesz a forint és eljön a Kánaán. Aztán, amikor elkezdtek a valódi szabadság után ácsingózók kaparni, hogy a Gorbacsov-féle engedékenységet (és persze a gazdasági ellehetetlenülés okozta meggyengülést) kihasználva megpróbálják átlendíteni az országot keletről nyugatra, mást sem hallottam, minthogy a magyarok nem hülyék, nem lehet hazudni nekik és becsapni őket. Hát, jelentem, de, lehet. Nagyon is. Én egy egyszerű családból származom. Rokonok, volt osztálytársak, ismerősök között ma is nagyon sok a szerény képességű ember. Én csak azért tudtam kitörni közülük, mert apukám egyetlen menekülési lehetősége, a mérhetetlen könyvszeretete átragadt rám és a szenvedélyes olvasás kinyitotta a szemem és elültette bennem a változás igényét. Kínkeserves volt az út, tipikus elsőgenerációs értelmiségi élet. Orbán Viktor - kortársam - is ezt az utat járta végig és nekem nagyon úgy tűnik, hogy a bántalmazott gyermek traumáihoz további megaláztatások is hozzáadódtak, amiket sosem dolgozott föl, ezért lett erőszakos, öntörvényű, kompromisszumképtelen, bosszúszomjas akarnok. Egy meghasonlott, beteg hímsoviniszta, aki az emberekben lakó legrosszabbra  apellál, mert amíg egymást utáljuk, addig ő szabadon garázdálkodhat. Nem csak visszafordította az országot kelet felé, de olyan morális mélységekbe lökte, amit csak szégyenkezve, szorongva és döbbenten lehet nézni. Azt sulykolták valamikor, hogy mi szabadságszeretőek vagyunk: akiben élt ez a vágy, elhagyta az országot, vagy most lesz kénytelen elmenekülni, mert ellehetetlenítik az utolsó kis szabadság-szigeteket is. Hogy vendégszeretőek volnánk? Amennyiben ez azt jelenti, hogy berúgunk a haverokkal, irredenta dalokat gajdolunk és lekutyapicsázzuk, akit magunknál szerencsésebbnek és szorgalmasabbnak gondolunk, akkor igen. De ha Mária most menekülne Isten fiával a méhében, ugyanúgy nem kapna szállást. Már csak azért sem, mert azok a civilek, akik még próbálnának neki segíteni, éppen most kapták meg a hazaáruló bélyeget és készülhetnek a csomagolásra: csak mert egy jogszerűen működő alapítványhoz pályázva pénzt nyertek a működésükre. Arra a tevékenységre, amit az állam helyett végeznek el, amire az állam nem hajlandó költeni, mert pont nem éreklik az olyan semmiségek, mint a veszélyeztetett családok, háborús menekültek, otthontalanok. Nem, az állam felkent vezetőinek egy új, saját barátaikból és rokonaikból álló arisztokráciát kell fölépítenie, egy milliárdos csürhét, amihez minden mozdíthatót és ellophatót el kell zabrálni. Hagymázas ideológiájuk alá gyűrik az oktatást, mert a száz új gyárba kell a töltelék. Persze maguknak azért fönntartanak elit iskolákat és ők ki tudják fizetni gyermekeik külföldi taníttatását. (Milyen érdekes, hogy mégsem Moszkvába küldik őket.) Le kell fizetni az egyházakat, hogy az ő érdekükben prédikáljanak papjaik. Csak oda folyósítanak pénzt, ahol hajlandóság mutatkozik zavaros és hazug eszméik propagálására. Ugye Nagy Feró, Győzike, Tóth Gabi...? Sorolhatnám vég nélkül a levitézletteket, fogatlan oroszlánokat, mérhetetlen butákat és végtelenül tehetségteleneket. Óh, ez sem új, láttam ilyet az átkosban is eleget. Viktor te is láttál, onnan van az ötlet. Megyünk vissza az évtizedekben, de lassan eljön az a kor, amit már én is csak könyvekből ismerek, amiről a szüleim sem beszéltek, olyan mélyen bennük maradt a félelem, az elnyomottság és a kiszolgáltatottság érzése. Látom, hogy egyre többen szorongnak, félnek újra, nem mernek kritikát gyakorolni, meghunyászkodnak, és újra életre kapott az otthoni, suttogó politizálás. Van olyan ismerősöm, aki négyszemközt elmondta, hogy minden szavammal egyetért, de nem meri lájkolni, mert állami cégnél dolgozik. Megértem, rúgtak már ki ezért embereket és a java csak most jön. Megértem, de nem tudom elfogadni. Ebbe nem lehet beletörődni. Orbán tanult a múltból, de az ott szerzett tapasztalatait nem arra használja, hogy soha többé ne épüljön diktatúra, hanem pont ellenkezőleg: a saját kis sötét, elnyomó világát építi föl, amelyben - szegény Anyukám szerint - már ő  a király, és ha kiejt valamit a száján az apparátus vadul megpróbálja megvalósítani: kerül, amibe kerül. Majd legfeljebb megint sokkal kevesebbet emelnek a nyugdíjakon, mint amennyit kéne, az egészségügy támogatása pedig nem fontos, hiszen kiépült a magánszektor. Aki életben akar maradni, az fizessen. Természetesen nekik.  A többinek meg ott a szegénykórház. Ilyen is volt már. Orbán jó tanuló, nem csak a mi történelmünk sötét lovait éleszti újjá, odafigyelt Putyinra is: most jön az a rész, amit Putyin tizenöt éve vert  végig Oroszországon: a civil szféra sárba döngölése, a tőlük független sajtó betiltása. Maradjanak csak kiszolgáltatottak, propagandával megmérgezettek a  magyarok, azokból lesz a jó alattvaló. Még nem estek ki emberek az ablakból, de ne legyenek illúzióink, ha a helyzet úgy hozza, az is meglesz. És hogy viszonyulnak mindehhez a szabadság- és vendégszerető, okos, jólképzett magyarok? Mindig van úgy kétmillió, aki ha kell, Szálasinak tapsol, ha kell Rákosinak, ha kell, Orbánnak. És amennyiben Orbán újra csőbehúzza a lakosságot és nyer (és miért ne nyerne, amikor most vette meg kilóra a fél országot, kerül, amibe kerül, majd elinflálják az adományokat), akkor boldogan tapsikolnak, hogy nyertek. Csak azt mondaná meg végre valaki, hogy mit, az Isten szerelmére mit nyertek.

TRUSSPAID - és ami mögötte van

Megszereztem a TRUSSPAID-től pénzt kapott személyek és szervezetek listájátnak első oldalát és a szerződésben rögzített  elvárásokat. Hát, nem semmi!

Bayer Zsolt - Az ellenzék bármely tagja részéről fölmerülő kritika azonnali, a kritizáló személyt emberi mivoltában megtámadó, gyalázkodó hangú visszaverése. Trágár szavak használata minimum elvárás.

Budapesti Fidelitas - Fővárosi méhlegelők megsemmisítése, az ellenzéki választók összezavarása értelmezhetetlen mondatok nagy tömegben történő rájuk zúdításával, kérdésekkel provokáló újságírók sportos kicselezése, brüsszelezés, ahogy a csövön kifér. 

Deutsch Tamás - A kötelező orosz nyelv bevezetésének előkészítéseként az angol nyelv lejáratása és  rövidhajú ellenzéki nők megszégyenítése, valamint fiatalosnak tűnő trágárkodás. 

Németh Szilárd - Egészségtelen ételek propagálása az ellenzék fizikai állapotának gyöngítésére. 

Orbán Viktor - Titkos.

Semjén Zsolt - A jobboldali, keresztény érzelmű ellenzéki polgárok összezavarása a krisztusi értékrend látványos megcsúfolásával. 

Szentkirályi Alexandra - A szerződés visszavonásra került sikertelen kivitelezés indokával. Nevezett az ellenzék helyett magát járatta le.