
A magyarok szabadságszeretők, vendégszeretők, barátságosak, jól képzettek - hallgattam évtizedeken keresztül. Mint ahogy azt is, éveken át az átkosban, hogy hamarosan konvertibilis lesz a forint és eljön a Kánaán. Aztán, amikor elkezdtek a valódi szabadság után ácsingózók kaparni, hogy a Gorbacsov-féle engedékenységet (és persze a gazdasági ellehetetlenülés okozta meggyengülést) kihasználva megpróbálják átlendíteni az országot keletről nyugatra, mást sem hallottam, minthogy a magyarok nem hülyék, nem lehet hazudni nekik és becsapni őket. Hát, jelentem, de, lehet. Nagyon is. Én egy egyszerű családból származom. Rokonok, volt osztálytársak, ismerősök között ma is nagyon sok a szerény képességű ember. Én csak azért tudtam kitörni közülük, mert apukám egyetlen menekülési lehetősége, a mérhetetlen könyvszeretete átragadt rám és a szenvedélyes olvasás kinyitotta a szemem és elültette bennem a változás igényét. Kínkeserves volt az út, tipikus elsőgenerációs értelmiségi élet. Orbán Viktor - kortársam - is ezt az utat járta végig és nekem nagyon úgy tűnik, hogy a bántalmazott gyermek traumáihoz további megaláztatások is hozzáadódtak, amiket sosem dolgozott föl, ezért lett erőszakos, öntörvényű, kompromisszumképtelen, bosszúszomjas akarnok. Egy meghasonlott, beteg hímsoviniszta, aki az emberekben lakó legrosszabbra apellál, mert amíg egymást utáljuk, addig ő szabadon garázdálkodhat. Nem csak visszafordította az országot kelet felé, de olyan morális mélységekbe lökte, amit csak szégyenkezve, szorongva és döbbenten lehet nézni. Azt sulykolták valamikor, hogy mi szabadságszeretőek vagyunk: akiben élt ez a vágy, elhagyta az országot, vagy most lesz kénytelen elmenekülni, mert ellehetetlenítik az utolsó kis szabadság-szigeteket is. Hogy vendégszeretőek volnánk? Amennyiben ez azt jelenti, hogy berúgunk a haverokkal, irredenta dalokat gajdolunk és lekutyapicsázzuk, akit magunknál szerencsésebbnek és szorgalmasabbnak gondolunk, akkor igen. De ha Mária most menekülne Isten fiával a méhében, ugyanúgy nem kapna szállást. Már csak azért sem, mert azok a civilek, akik még próbálnának neki segíteni, éppen most kapták meg a hazaáruló bélyeget és készülhetnek a csomagolásra: csak mert egy jogszerűen működő alapítványhoz pályázva pénzt nyertek a működésükre. Arra a tevékenységre, amit az állam helyett végeznek el, amire az állam nem hajlandó költeni, mert pont nem éreklik az olyan semmiségek, mint a veszélyeztetett családok, háborús menekültek, otthontalanok. Nem, az állam felkent vezetőinek egy új, saját barátaikból és rokonaikból álló arisztokráciát kell fölépítenie, egy milliárdos csürhét, amihez minden mozdíthatót és ellophatót el kell zabrálni. Hagymázas ideológiájuk alá gyűrik az oktatást, mert a száz új gyárba kell a töltelék. Persze maguknak azért fönntartanak elit iskolákat és ők ki tudják fizetni gyermekeik külföldi taníttatását. (Milyen érdekes, hogy mégsem Moszkvába küldik őket.) Le kell fizetni az egyházakat, hogy az ő érdekükben prédikáljanak papjaik. Csak oda folyósítanak pénzt, ahol hajlandóság mutatkozik zavaros és hazug eszméik propagálására. Ugye Nagy Feró, Győzike, Tóth Gabi...? Sorolhatnám vég nélkül a levitézletteket, fogatlan oroszlánokat, mérhetetlen butákat és végtelenül tehetségteleneket. Óh, ez sem új, láttam ilyet az átkosban is eleget. Viktor te is láttál, onnan van az ötlet. Megyünk vissza az évtizedekben, de lassan eljön az a kor, amit már én is csak könyvekből ismerek, amiről a szüleim sem beszéltek, olyan mélyen bennük maradt a félelem, az elnyomottság és a kiszolgáltatottság érzése. Látom, hogy egyre többen szorongnak, félnek újra, nem mernek kritikát gyakorolni, meghunyászkodnak, és újra életre kapott az otthoni, suttogó politizálás. Van olyan ismerősöm, aki négyszemközt elmondta, hogy minden szavammal egyetért, de nem meri lájkolni, mert állami cégnél dolgozik. Megértem, rúgtak már ki ezért embereket és a java csak most jön. Megértem, de nem tudom elfogadni. Ebbe nem lehet beletörődni. Orbán tanult a múltból, de az ott szerzett tapasztalatait nem arra használja, hogy soha többé ne épüljön diktatúra, hanem pont ellenkezőleg: a saját kis sötét, elnyomó világát építi föl, amelyben - szegény Anyukám szerint - már ő a király, és ha kiejt valamit a száján az apparátus vadul megpróbálja megvalósítani: kerül, amibe kerül. Majd legfeljebb megint sokkal kevesebbet emelnek a nyugdíjakon, mint amennyit kéne, az egészségügy támogatása pedig nem fontos, hiszen kiépült a magánszektor. Aki életben akar maradni, az fizessen. Természetesen nekik. A többinek meg ott a szegénykórház. Ilyen is volt már. Orbán jó tanuló, nem csak a mi történelmünk sötét lovait éleszti újjá, odafigyelt Putyinra is: most jön az a rész, amit Putyin tizenöt éve vert végig Oroszországon: a civil szféra sárba döngölése, a tőlük független sajtó betiltása. Maradjanak csak kiszolgáltatottak, propagandával megmérgezettek a magyarok, azokból lesz a jó alattvaló. Még nem estek ki emberek az ablakból, de ne legyenek illúzióink, ha a helyzet úgy hozza, az is meglesz. És hogy viszonyulnak mindehhez a szabadság- és vendégszerető, okos, jólképzett magyarok? Mindig van úgy kétmillió, aki ha kell, Szálasinak tapsol, ha kell Rákosinak, ha kell, Orbánnak. És amennyiben Orbán újra csőbehúzza a lakosságot és nyer (és miért ne nyerne, amikor most vette meg kilóra a fél országot, kerül, amibe kerül, majd elinflálják az adományokat), akkor boldogan tapsikolnak, hogy nyertek. Csak azt mondaná meg végre valaki, hogy mit, az Isten szerelmére mit nyertek.