Falak helyett fények

 Brandenburger Tor 

Berlin fénnyel ünnepelte a fal leomlását. Az egykori fal helyén 15 kilométer hosszan, közel 8000 fénygömböt helyeztek el. A legjelentősebb pontokon óriási kivetítőkön láthatják az emberek újra, hogyan épült a fal, mi történt, míg kettéválasztotta Berlint, aztán hogyan lett az enyészeté. Elég megrázó volt nézni, ahogy a fal építésekor (egyetlen éjszaka alatt lepték meg vele a berlinieket) a határba ékelődött lakóház ablakából sorra ugrálnak ki az emberek életüket kockáztatva a szabadságért. Én még emlékszem a falra. Ott állt az utca végén, ahol a nagynéném lakott. De ez ma már csak történelem. Szép volt, ahogy Berlin fénnyel emlékezett.
Berlinben eltűnt a fal, de máshol máig állnak FALAK

A "fényhatár" a Bornholmer úti felüljáróról. Háttérben felsejlik a tévétorony is

Ez becsapós - a hold is beszállt a játékba

Elöl az egykori fal váza, mögötte a fényhatár

A Brandenburgi Kapu fényei

Fényár mindenfelé

Falak

Mexikó - Ki van kívül és ki belül?

Berlinben mindent áthat a várost egykor kettéválasztó fal emléke. Végigkövethetjük, merre húzódott ez a mindig is értelmetlen építmény, múzeumok, emlékeztetők tömkelege mutatja be, milyen volt, hogyan épült, majd miként lett az enyészeté. Berlin ma egy multikulturális, szabad, nyitott város - amilyennek mindig is lennie kellett volna. De falak máshol is húzódnak: városokban, országokon belül politikai, vallási, nagyhatalmi és gazdasági érdekek szerint felosztva az adott területeket. A fal megvéd - gondolják mind a két oldalán. Pedig csak elválaszt. Helyettesíti a tárgyalóasztalt, a józan észt, a belátást, a toleranciát, a kompromisszumot. De még ennél is szomorúbbak azok a - láthatatlan - falak, amelyeket mi húzunk magunk köré: bőrszín, származás, nemi orientáció, politikai meggyőződés alapján szelektálunk, ezek alapján jóra és rosszra osztjuk a körülöttünk élőket. A falakkal az a baj, hogy nem látunk mögéjük, esélyünk sincs megváltoztatni a véleményünket. A fal másik oldalán élők idegenek, ellenségek, veszélyesek, bajt hoznak ránk - gondoljuk, és arra törekszünk, hogy a fal még magasabb és erősebb legyen. Pedig mindenki idegen, akivel először találkozunk. Még az is, aki életünk nagy szerelme és párja lesz később, vagy akit a legjobb barátunkká fogadunk.
Ma az East Side Galéria - az egykori berlini fal egy darabjának művészek által megfestett képei - mellett sétálva, a fal másik (west side) oldalán fotókiállítást láthattunk. Gigászi képeken mutatták be a most is álló falakat: Irak, Ciprus, a két Korea, Mexikó-USA, Belfast, Izrael. Szívszorító volt látni. És az ember mégis csak arra gondolt: ahogy a berlini fal leomlott, úgy talán egyszer ezek is a porba hullanak. De csak azután, hogy az ott élők lebontják magukban a láthatatlan, de annál erősebb belső falakat.

Izrael

Fal a két Korea között

Belfast