Megtestesült 21. század

Olyan kövér volt a nő, hogy egészen biztosan nem tudott volna leülni az S-Bahnon. Minimum két hely kellett volna a számára, de péntek reggel hatkor sincs ennyi szabad ülés. Mióta olcsó lett a bérlet, szemmel láthatóan sokkal többen használják a tömegközlekedést. A nő hátán lévő hátizsákból egy fehér macska bámult a világra megadóan a sűrűn szövött hálón keresztül. Nem tűnt ijedtnek, valószínűleg hozzászokott már, hogy így utazik. Inkább unatkozni látszott. A nő az egyik kezében természetesen mobiltelefont szorongatott, a másikban tartotta a kicsi és csúnya kutyájának pórázát. Nem vagyok egy nagy kutyaszakértő, nekünk mindig keverékünk volt, de azt hiszem, mopsz lehetett. Az eb nem hordott szájkosarat, ellenben a szíj elég méretesre hagyott hatótávolságán belül mindenkit megszimatolt, akár akarta az illető, akár nem. A kövér nő néha rászólt a túl kíváncsi jószágra, de nem vitte túlzásba a fegyelmezést. Elvégre szabadság is van a világon. A nőben sok minden megtestesült, amit napjainkról kicsit cinikusan a világról gondolunk: elhízás, gyerek helyett állatok (ez persze csak feltételezés, hiszen lehet, hogy már leadta az óvodában vagy az iskolában utódait), kütyüfüggés. És ez még csak a kezdet. Az igazi mobilgeneráció most nő csak föl. Néha arra gondolok, hogy semmi más nem történik, csak folytatódik az evolúció. A társadalom egy - kisebb - része továbbfejlődik, okos, művelt, ők azok, akik a többség részére kifejlesztik azokat a módszereket, eszközöket, amik megszabadítanak a gondolkodás nehézségétől. Aztán - ha a bolygónk bírja még - majd jó tízezer, százezer év múlva arról tanulhatnak az iskolában a szuperintelligensek, hogy éltek valaha a világon az úgynevezett értelmes emberek, akik a fejlődés során valahogy eltűntek a történelem útvesztőjében. 

Hajléktalanul

Hétfő reggel álmos közönnyel

munkába vitt a megszokás.

Sodort a tömeg, hullámzó ember-tenger,

messze volt a végállomás.

Kígyózó, tömött, lüktető zárvány,

a mozgólépcső csikorogva járt.

És akkor megláttam a lábát

a férfinak, aki előttem állt.

A fekélyes lábszárt pólyába kötötték

Alatta a boka is gyulladás-gyanús.

Levetette száraz, foszladozó kérgét

a rossz cipőből kivöröslő  hús.

Öreg  volt  vagy csak nagyon fáradt.

Hidegek erre az éjszakák

Csak ment a megsebzett ember-állat

beborult az ég, amerre járt.

Az élet súlya húzta a vállát

meg két jutazsák, ruhával tömött.

Lehet, hogy Jézus keresett este szállást.

Vonszolta magát két piszkos sarok között.

Láttam őt és magamra néztem,

meleg paplan alól morcosan keltem fel.

Neki két szatyra van -  elöntött a szégyen,

amiért mindenből  elég jut nekem.