A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eső. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 13., szerda

Vihar előtt



Megjelentek az égen a felhők,
meghíztak, bevetésre készek.
Lecsapnak, ha nincs nálad esernyő.
A folyók nevetnek az egészen.

Eső után sír a szomjas erdő,
a gombák nedvességre vágynak.
Vihartól tart útján a tekergő,
örülne egy  vízhatlan kabátnak.

2018. június 2., szombat

Zivatar



Zendül az ég, a felhő  leszakad,
robbban a tócsa a lábam alatt.
Ömlik a víz, az a dézsaszerű,
mégsem ereszt el a nyári derű.

Paskol a zápor, az enyhet adó,
járom a táncot, az általugrót.
Gőzöl az aszfalt, felfrissül a lég,
éled a város  az ég újra kék.

2017. június 23., péntek

Vihar



Lezuhantak a földre a felhők, 
Szoknyájukat rázva vad táncot jártak.
A kiégett fűszálak hűsítőre vágytak,
Esőfüggöny alatt buja zölddé váltak.

Villámok fényénél küzdöttek az erdők.
Ropogva hajlongtak tölgyek, bükkök, hársak.
Nyakukba zuhogó víz alól ordibáltak:
Csak a viharral dacolva élnek túl a bátrak. 





2016. július 29., péntek

A szarrá ázás minősített esete

Esernyők - nem az eső ellen

Betegállományban vagyok, nemigen mozdulok ki mostanában. Méregetem a vércukorszintem, szúrom magamba naponta négyszer az inzulint. Itthon biztonságban érzem magam, a városban még nem. De néha muszáj útra kelni. Például a diabetológiára, ahol kapom a házi feladatokat. Mert meg kell tanulnom egyedül boldogulni. Szerdán délután is oda indultam. Egész nap esős volt az idő, de a zuhatagok általában ahogy jöttek, úgy el is mentek. Elindultam hát egy szál pólóban, esőkabát és esernyő nélkül, a szerencsémben bízva. (Nem tudom, hogy lehettem ilyen hülye, hiszen mostanában elpártolt tőlem a szerencse.) A diabetológián gyorsan végeztünk. Onnan a kórházba indultam, mert a zárójelentéssel elfelejtették odaadni azt az igazolást, amit a munkáltatómnak kell leadnom, nehogy azt  higgyék, nyaralni voltam. De addig el se jutottam. Leszakadt az ég. Egy kapualjban ácsorogtam, míg lecsillapodott az égi áldás. Utána átszaladtam a kórházba, megszereztem az igazolást és elindultam  a parkba, hogy a napi mozgásmennyiségem is meglegyen. Általában megyek egy kört a tó körül. Félúton lehettem, amikor dörögni kezdett az ég. Akkorákat reccsent, hogy a frász jött rám. Meggyorsítottam a lépéseim, de pillanatokon belül ismét leszakadt az ég, de tényleg, mintha dézsából öntötték volna. Kimenekültem a parkból és vásárlást mímelve berohantam egy Nettóba. Hát egy jó darabig nem is jöttem ki, mert ez a felhőszakadás egyáltalán nem akart csillapodni. Semmi kedvem nem volt egy ótvar diszkontban tölteni az egész délutánt, ezért emelt fejjel elindultam a villamosmegálló felé. Azt hiszem, életemben talán kétszer áztam el ennyire. Minden ruhadarabomból csavarni lehetett a vizet, gyakorlatilag akár egy tus alatt is állhattam volna. Szerencsére viszonylag meleg volt, így azért el lehetett viselni a szarrá ázást - erre nincs jobb kifejezés. A villamostól hazacuppogtam. Az előszobában letéptem magamról mindent és már álltam is be a forró víz alá. Tusolás, hajmosás, meleg tea. Azóta még le is hűlt, fúj a szél, inkább kora őszi, mint nyári az idő. Elcseszett egy július ez.