A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menekültek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menekültek. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 8., kedd

Trauma

Menekültek

Ma egy továbbképzésen vettem részt, ahol traumatizált gyerekekről volt szó. Elsősorban - de nem kizárólag - migránsokról. A foglalkozást vezető terapeuta elmesélt egy történetet három fiútestvérről, akik Afganisztánból menekültek, miután apjukat megölték. Az anyát útközben veszítették el. A legnagyobb gyerek valahogy átverekedte magát Németországba, ahol minden munkát elvállalt, pénzt spórolt, hogy a két kisebb utána jöhessen. Egy kilenc és egy ötéves fiút hagyott maga mögött valahol. Az út amúgy két évig tartott a kisebbeknek, volt, hogy hegyen keltek át gyalog egy csoporttal, a még alig tizenegy éves a hátán cipelte a végletekig elcsigázott öccsét. Törökországban a kicsi olyan beteg lett, hogy a bátyja valahogy (egy tizenegy éves gyerekről beszélünk még mindig) kórházba juttatta. Végül nagy nehezen elérték Németországot. A legkisebb viszonylag gyorsan beilleszkedett, merthogy neki volt támasza ebben a borzalomban. A középső azonban súlyosan traumatizált. Akkora felelősséget kellett vállalnia az öccséért, és annyit szenvedett, hogy évekbe telhet míg - ha egyáltalán - felépül.
Hallgattam a történetet, és közben egy miniszterelnök és bandája jutott az eszembe, aki(k) szerint minden menekült veszélyforrás a magyar kultúrára és gazdaságra. Plusz, ugye, a terrorizmus. Lelki szemeim előtt pedig egy tizenegy éves gyerek cipelte a hátán a hétéves öccsét, akit csak a testvér szeretete és kitartása tartott életben. Milyen veszélyt hordoznak ezek a gyerekek? Ők nem érdemelnek irgalmat és segítséget egy önmagát kereszténynek nevezett országtól? És milyen ereje van annak a kultúrának és gazdaságnak, amelyet néhány ezer menekült veszélybe sodorhat? Milyen emberek irányítják ma Magyarországot és milyen emberek választják meg ezeket újra és újra?
Ezek az álszentek a földre szállt Krisztus előtt is kerítést húznának, megtagadnák tőle a segítséget, terroristának neveznék, sorsára hagynák, majd vasárnap ájtatos képpel beülnének a templomba Isten és egyszülött fiának nagyságát dicsérni.
Nagyon remélem, Magyarország hamarosan fölébred ebből a tudathasadásos állapotból és megláthatom, ki hogyan reagál majd. Azt viszont nem tudom, lesz-e elég szakember a traumák földolgozására.