Vau, vau, vau

Azért szavazz a macskára, mert nem kutya

Ugatok évek óta, de minek is. Harsogom, persze hiába, hogy nem, nem egyetlen ember dönti romba Magyarországot, hanem milliók, akiket jó-jó, rendesen manipulál az az egy, de ízlésüknek nagyon is megfelel az, amit hol rózsaszínű mázzal, hol keserű szósszal leöntve tálal elibük a séf. Üzemi konyha ez már régóta. Aki nagyobb választékra vágyik, vagy vastag pénztárcával beül egy - egyre nehezebben fellelhető - kis alternatív étterembe és az előfizetett menün túl saját zsebből fizeti ki a mást, vagy lelép és nemzetközi konyhára vált. Ugatok egy hete, de tényleg. Még be is lázasodtam mellé. S így, munka helyett naphosszat a kanapén punnyadva azt hittem, majd unalmamban jól végighallgatok minden elemző műsort, minden politikust, politológust, megmondóembert, meg a jóisten tudja kicsodát, de talán még őt is. És nem bírtam. Nem hiszem el, hogy emberek, akik évek, sőt évtizedek óta elvileg a közösségért dolgoznak - nem is rossz fizetésért - ennyire nem ismerik azokat, akiket képviselniük kell(ene). Ha egy szavukat is elhinném, akkor tényleg azt gondolnám, hogy van uszkve nyolcmillió szavazásra jogosult, amúgy nagyon értelmes és szabadságszerető ember Magyarországon , akiket fondorlatos módon megtévesztenek, és már majdnem rájöttek arra, hogy mi történik velük, és igen, eljön hamarosan az a perc, amikor végre kiábrándulnak és majd akkor...Mi lesz akkor a kivel? - Itt általában egy nagyobb, fullasztó köhögőroham tört rám, és néha már azt gondoltam, nem is a vírus, hanem a döbbenet váltotta ki belőlem. Mert a jövőről, a valódi választás igazi tétjéről egyetlen szavuk sincs, a legfőbb érvük: Orbán. Nem egy nagy was ist das, a mási fél legalább több hasonlóan totál értelmetlen argumentummal operál: Gyurcsány, ballibeláris, migráns, Brüsszel, Soros (meg a fia, felkészülve a közelgő végre). Néha, figyelem elterelésként bevetnek valami mást is, ilyen egy ideje a pedolfil (persze rendesen összemosva a homoszexualitással). Ezt próbálták meg Gyurcsányék túllicitálni a borzalmas plakátjukkal, de hát ezt csak alulmúlni lehet, annyira aljas ez az egész. És volna egy fogadásom, hogy olyan "gyermekvédelmi" szigorítást vezet majd be a Fidesz, amit normális (?) ellenzéki nem szavazhat meg, s akkor majd lehet megint bőszen lepedofilozni mindenkit, aki nem áll be buzizni a nemzeti kórusba. A legutolsó országgyűlési választásokon, amikor arról győzködtek, hogy muszáj az összefogásra szavazni, váltig azt ugattam: De mi az ellenzék üzenete? Az, hogy ők nem Orbán, az nem elég, az semmi, az szánalmas. Nos, most sem üzennek semmi mást. Ilyen erővel mondhatnám azt, szavazzatok rám, én kutya vagyok, nem macska. Hogy az egyik miért jobb a másiknál? Mert nem a másik. Klassz nem? Itt tartunk. Egyre zavarosabb a múltunk, a jelenünk egy merő hazugság, jövőnk meg talán nincs is már. Illetve, az a jövő, amit ez az elvileg "szabadságszerető" nép magának választ egyáltalán nem vonzó. Igazság szerint a kutyának se kell. 

Jó reggelt, ellenzék!

Megértem, ha az ellenzéki szavazókat sokkolta, hogy a társadalom milyen nagy arányban gondolkodik ma már Fidesznek tetszően. Bár az elmúlt héten egyáltalán nem néztem rá a Facebookra, ma reggel egy fél másodpercre beleolvastam egy ellenzéki és egy Fidesz párti kommentelő vitájába. Bár ne tettem volna. Egyrészt ez a néhány replika arról győzött meg, hogy továbbra is tartsam magam távol a közösségi oldalakról (na jó, ezt a bejegyzést, azért kiposztolom, de olvasni továbbra sem fogom ezeket az oldalakat), másrészt ismét rádöbbentem, mennyire reménytelen a párbeszéd.  Kivált, mert a sokadszori hatalmas Fidesz győzelem után sem képes az ellenzék leszállni a maga (magas) lováról. Sajnos a hibákból csak Orbán tanul, az ellenzék még mindezek után sem döbbent rá, mit is kellene tennie. Először is el kellene végeznie a legfontosabb munkát: meg kellene értenie a társadalom különböző  rétegeinek gondolkodását, vágyait, igényeit, félelmeit. Ha valaki elhitte a Fidesz eszement kommunikációs gépezetének, hogy a baloldal háborút akar, és a békét csak Orbán tudja biztosítani számára, akkor erre nem az a releváns válasz, hogy hülye Orbán, agymosott jobboldal, hanem tudomásul kellene végre venni, hogy ezek az emberek - bármilyen okból is -, így éreznek. Ha a szavazókat sikerrel ijesztették meg a menekültek rohamával és migránshordáktól rettegnek, akkkor erre nem az a megfelelő reakció, hogy de nem is jönnek, hanem tudomásul kell venni, hogy márpedig az ő agyukban gonosz, terrorista fekete emberek áradatának képe vetül, akiktől rettegnek, mert csak rosszat hallottak róluk. Ha Orbán leviszi az olaj, meg a csirkehús árát és rezsiharcról hadovál, akkor hívei boldogok, mert valaki megvédi őket, kerüljön bármennyibe is az egész társadalom számára ez a védelem. Tovább ugyanis már nem látnak, elvégre nem közgazdászok, az iskolában sem tanították meg őket a legalapvetőbb gazdasági, pénzügyi ismeretekre, összefüggésekre. Azt hiszik el, ami megnyugtatja őket és Orbán ezt pontosan tudja, el is játssza a jó atyuskát. Hiába kiabál az ellenzék alacsony fizetésekről, megadóztatott minimálbérről, soha nem emelkedő családi pótlékról, ha mindeközben Orbán szinte mindenkinek odalök valamit, többet vagy kevesebbet, az emberek úgy érezhetik, hogy törődnek velük. Hálásak is ezért Orbánnak, és pont ez a cél: személyesen neki legyenek hálásak, mert csak akkor maradhat hatalmon, ha minél többen egyedül az ő érdemének tartják azt, ami jó az életükben, amitől békét remélnek, ami megnyugtatja őket. Az, hogy nem Orbántól, hanem az adófizetőktől és ennek megfelelően a megvetett lipsiktől is kapják, amit kapnak, illetve azt, hogy ennél mennyivel több is járna nekik, nem értik. Ez pont így van kitalálva, hogy ne is értsék: mindenért, ami jó, Orbánnak legyenek hálásak, amitől pedig félnek, az Brüsszel, Soros és a lipsik ármánykodása. Ha a drágalátos ellenzék nem képes ebből az utcából kimozdulni, ha nincs saját, a társadalom többsége számára releváns üzenete, ha továbbra is Orbán kottájából játszik, meg is érdemli, amit kap. Csak azokat sajnálom, akik értik a világot, racionális döntést próbáltak a választásokra hozni és csapdában maradtak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jó az, amit a Fidesz csinál. Fityfenét: borzalmas. De az inkompetens, balfék ellenzéki politika  miatt továbbra is úgy báboznak a társadalom egy jelentős részével, ahogy nekik tetszik. Nekik pedig úgy tetszik, hogy eljátsszák az egyszerű embert, miközben magánrepülőkkel röpködnek és óriási vagyonok fölött diszponálnak. Az egyszerű kisemberhez pedig mindebből csak annyi jut el, hogy Orbán disznót vág, közülük való, tehát ismerős és nem idegen. Nem oktatja ki, éppen ellenkezőleg, megérti őket. 

Miért szavazom mégis az ellenzékre?

Ha valamiben biztos voltam február 24-ig, az az, hogy sem a Fideszre, sem az Ellenzéki Összefogásra nem szavazom. Hogy a Fideszre miért nem, talán kár is magyarázni: egy párt, amelyik 12 éve hazudik, kegyként osztja a beszedett adókból a támogatásokat, lenézi az értelmiséget, korrupt, szétverte az oktatást, fütyül az egészségügyre és a potentátjai kezére játszotta át a javak egy jelentős részét, az nem méltó a szavazatomra. Nincs is szükségük rá, elég nekik a megvezetett, megtévesztett, megvásárolt kétmillió szavazat. Hogy az ellenzékre miért nem akartam voksolni, az is elég egyértelmű: nincs egy világos üzenete, tele van vállalhatatlan figurákkal, Márki-Zay olyan, mint egy elszabadult hajóágyú, a hideg kiráz a mondandójától. Olyan emberek állnak a pártok élvonalában, akiknek a nevét sem tudom megjegyezni. Ám valami nagyon megváltozott az oroszok Ukrajna elleni agressziójával. Azt látva, hogy a jelenlegi kormánypárt továbbra is a hazug szólamait fújja és a saját kis pitiáner hatalmát (és vele természetesen a gigajólétét) védi, nagyjából tesz a háborúban szenvedőkre (jó keresztényként persze) és olyanok hagyják el Orbán Viktor száját, hogy " ez a háború nem jött jókor",  nagyon elgondolkodtam. Orbán egyszer sem ítélte el egyértelműen Putyint, sunyin és lopakodva oson a uniós tagállamok mellett, de azért fönntartja a másik szálat is: a sameszei továbbra is oroszpártiak, továbbra is fújják az orosz propagandát, a betanított munkásai pedig inkább Putyint választanák, mint Európát. Ez számomra elborzasztó, elrettentő, félelmetes és naponta nyomaszt a veszélyérzet. Úgy érzem, Orbánnal Magyaroszág harmadszor is rossz oldalra sodródott és ha bármilyen konfliktus tör ki a NATO-tagállamok és Oroszország között, nem tudom, mi történne. Mondjuk, amilyen szájhős, valószínűleg nyakkendőjét húzkodva bújna az Unió szoknyája mögé, ő csak elképzelt ellenséggel szeret és tud harcolni. De az, hogy az elmúlt tizenkét évben kiszolgáltatta Magyarországot az orosz energiának, nemigen hagy más lehetőséget számára, minthogy továbbra is az oroszokhoz törleszkedni. Nem tudom, miről beszélt Putyinnal, mire utasította őt a nagytestvér, akitől fél, mert ugye Orbán csak az erőszakból ért és mindig behódol az erősebbnek.  De simán el tudom képzelni, hogy azt kérték tőle, látszólag mozogjon együtt az uniós tagállamokkal, nehogy kilógjon a lóláb, de a fontos kérdésekben védje továbbra is az orosz érdekeket. Köszi Viktor, hogy lassan szégyen lesz magyarnak lenni, nekem - márcsak a vezetéknevem miatt is - kétszeresen. 

Tüntetés - kislapáttal a homokozóban

Nekem nagyon reménytelennek tűnik

Eddig csak kívülről, híreket olvasva tudtam a budapesti tüntetésekről. Mindig elolvastam a beszédeket, megnéztem az összefoglalókat, képeket. Most, hogy karácsonyra hazajöttem, szinte kötelességemnek éreztem elmenni. Azt hittem, hogy most, miután az országgyűlés (talán már nem is ez a megfelelő kifejezést, hiszen ez régóta csak egy legitimációs maszlag) megszavazta a mindenki életére sokkolóan ható, a szegényeket pedig egyenesen mély nyomorba döntő törvényeket, azt hittem, sokkal többen leszünk. Azt hittem, a beszédek gyújtó hatásúak lesznek, és végre tényleg elindul valami. Hát nem. Az ország folyamatosan romló, egyre reménytelenebb helyzetéhez képest borzasztóan kevesen voltunk, pedig sok ismerősöm, aki eddig nem járt tüntetésre, most végre eljött. A beszédek zavarosak, álmosítóan és idegesítően gyengék voltak, " most már aztán tényleg nem fogjuk tovább hagyni és majd jövőre már biztosan csinálunk valamit" típusúak. Sokkal inkább egy kerekasztal vita bevezetőjére mint egy elégedetlen ország üzenetére hajaztak. Mindig abban reménykedem, hogy tényleg történik valami és egyszer még az életben hazajöhetek egy olyan országba, amely tiszteli az európai értékeket, minden erejével demokráciát épít, ahol a fiatalok jövőt tervezhetnek, a szegények pedig segítségre számíthatnak. De a megvadult, szabadon rabló, világmárkákba burkolózó kormánytagok és az őket minden erejükkel kisebb-nagyobb koncért kiszolgáló rétegek még mindig sokkal jobban csinálják, mint a politikai ellenzék, és mint a civilek. Sajnos a tüntetést szervezők sem értik és ismerik az országot. Nem igazán mérgesek, ezért nem hitelesek. Szereztek egy kislapátot a homokozóban, de avval nem fognak várat építeni a nagyfiúk mellett, akiknek munkagépeik vannak. Akik pedig otthon ülnek és csak  várják, hogy mások kiharcolják nekik is a jussot, ne reménykedjenek. Nem fogják. A legjobb szándék ellenére, így nem. A kokik és sallerek miniszterelnöke csak ez erőből ért. Majd ha kétszázezer ember üvölt az utcákon minden hétfőn, talán akkor elgondolkodik. Ha egymillió, akkor világgá szalad. És csak remélhetjük, hogy a haverjai is vele mennek.
Azoknak pedig, akik otthon ülnek, mert úgy érzik, őket nem érintik ezek az intézkedések, azt üzenem, amit a kemény mag skandált a rendőrsorfallal szembenézve: "holnap veletek basznak ki".
(MTI fotó: Szigetváry Zsolt)