Orbán napfogyatkozása

Nem értem, miért kell Orbán Viktor minden megszólalásán fanyalogni. Most éppen azon megy a hajcihő, hogy mit mondott ötvenhatról. Nos, ha ők a tűzszünetért és a békekötésért harcoltak, nem azért, hogy legyőzzék a szovjet hadsereget, akkor biztosan így volt. Fogadjuk el, még akkor is, ha a többiek (és ők voltak többen) bizony a szovjet hadsereget szerették volna hazazavarni. És ha Orbánék Zelenszkijét fölakasztotta az Orbánék Putyinja, hát akkor fölakasztotta. Az más kérdés, hogy Nagy Imrét is fölakasztatta egy dróton rángatott bábu. Kisgyerekként sosem értettem, miért mantrázza folyton az apám, hogy Kádár fölakasztatta Nagy Imrét. Ma már értem. Akkor nekem az iskolában még simán bemesélték, hogy mindjárt konvertibilis lesz a forint és Kádár a legjobb atyuska. Egy darabig el is hittem. Ilyen komoly hatása van az agymosásnak. 

Amúgy az megvan, hogy Orbán nem kevesebbet tett, mint utasításba adta: jövőre feleződjön meg az infláció? Nem semmi. Lassan olyan lesz ez az ember, mint az ókori egyiptomi tudós papok, akik (a legenda szerint) ki tudták számolni, mikor lesz napfogyatkozás és jól megzsarolták az alattvalókat azzal, hogy el tudják tüntetni tündöklő csillagunkat. S lám, tényleg eljött a perc, amikor a vidék teljes sötétségbe borult egy időre, a nép nagy rémületére. De szerencsére az egykor volt hatalmasok voltak olyan rendesek, hogy újra fénybe borították az országot. Nos, Orbán is képes hasonló varázslatra, hiszen pontosan tudja, hogy az infláció nem nőhet a végtelenségig, valamikor csak lassul legalább a növekedés üteme, majd csökkenni kezd. És ezt is neki köszönheti majd az ország, hiszen már most lefoglalta a sikert. Ügyes. Én persze egyre inkább arra várok, hogy vajon mikor világosodik meg a sok napfogyatkozott emberi elme és látja végre át, mi folyik Magyarországon. 

Coki nektek!

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani - mondják. Ezt úgy fordítottam magyarra, hogy nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni. Ma viszont kiderült, hogy van még egy interpretáció: nem kell tisztességesnek lenni, sőt, még csak a látszatra sem kell adni.  Hogy ez a magyar politikai elit teljes morális csődje? Kit érdekel? Hárommillióan felhatalmazták őfelségét arra, hogy ezt csináljon, amit akar és ő nem fél ezzel élni. Új adókat vet ki, amikkel természetesen végső soron a csóró népet nyúzza, ő pedig még fényesebb körülmények közé emeli magát. (Oszt jó napot.) Nagyon rossz üzenete van annak, hogy ma a miniszterelnök megszavaztatta magának a nem kicsi, hanem igen tekintélyes fizetésemelést. A  legszomorúbb jelentése a megugró miniszterelnöki javadalmazásnak a "coki nektek". Amikor pedagógusok (a nemzet újkori és újbóli napszámosai) élnek sanyarú körülmények között, amikor a családi pótlék és a minimálnyugdíj a béka seggét is csak távcsővel látja, amikor az infláció az eddig úgy, ahogy felszínen küszködő családokat a teljes létbizonytalanságba taszítja, akkor  egy felelős vezető nem üzenheti azt: nektek nadrágszíjösszehúzás, nekem - és ez most kétszeresen is ül - annak további megeresztése jár. Verbális szinten megy újra a Sorosozás, Brüsszelezés, Gyurcsányozás, mint amikor a hülyegyerek, aki betörte az ablakot, a szomszéd srácra keni, pedig szemtanúk is voltak a tettére. De hátha pont nem néztek oda, vagy nem a szemüknek, hanem a meggyőző "nem én voltam"-ozásnak hisznek. És kérem szépen, ez így lesz addig, amíg nem vonul ki az utcára több százezer ember. Nem jó politika gyáván, csöndben meghúzni magunkat féltve azt a kicsit, ami még megmaradt. Mert ne legyen kétség affelől, hogy előbb-utóbb arra is szemet vetnek, mert éhesek és már  nincs honnan elvenni. De nem kell olyan sokáig várni. Tessék szépen elgondolkodni, amikor a 400 forintos euró árfolyam mellett szeretne valaki Horvátországban nyaralni (plusz benzinár, bár erről tényleg nem a kormány tehet), vagy éppen a luxusadóval megemelt repülőjegyárat megfizetve kellene meglátogatni a gyereket Londonban. És tessék továbbra is örülni a választások előtt kapott extra pénznek, amit most szed unortodox módon vissza a kormány.

Spájzolnak a berliniek

Most nem a vécépapír, hanem az étolaj és a liszt a sláger. Elkezdtek a berliniek spájzolni. Gondolom ők is olvasták, hogy globális élelmiszerválsággal fenyeget az ukrajnai háború (nem, nem különleges katonai hadművelet, hanem háború, amit Putyin indított - csak, hogy mindenki értse), ezért beindultak a hiánygazdaság reflexei: aki tud, tartalékol. Amikor legutóbb vásároltam, a közeli amúgy patinás Edeka üzletben üres polcok fogadtak. Az étolaj helyén például mindössze egy cetli árválkodott, amiben szolidaritásra, illetve maximum egy üveg vásárlására kérték a vásárlókat, de feleslegesen, mivel a napraforgó olajnak, csak a hűlt helyét láthattam. (Én évente nem fogyasztok el egy üveg napraforgó olajat.) Nem végeztem kutatást, hogy mi fogyott teljesen el, mert siettem, de igencsak foghíjasak voltak a polcok. Nem tudom, hogy ettől most pánikolnom kellene, mert olyan jön, amit még nem tapasztaltam, vagy csak a szokásos túlzásba estek a németek. Ami szinte bizonyos: az életünk tényleg nem lesz már olyan, mint eddig volt. A háború, a vágtató infláció, a beláthatatlanul magasra szökő energiaárak, a klímaválság, a szélsőjobb előretörése, az átlagpolgárok gondolkodásának leuralása olyan mix, amiből sok jó nem sülhet ki. Amikor erre gondolok, mindig Orwell jut az eszembe és azon töprengek, hogy hol tartunk éppen az Állatfarm történetében. Néha úgy érzem, hogy Magyarország eljutott a történet végéig, de persze ez csak szubjektív túlzás, hiszen - képletesen - még nem főztek enyvet senkiből. Igaz, hogy a fogyasztói társadalomban erre nincs is szükség. Ha valaki elveszti az egzisztenicáját, viharos sebességel a társadalom peremére szorul. Hiszen tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van (by Lázár).