Útravaló

 

Indulj utadra, van  hova lépni,

a szakadék csak vízió.

Fuss neki bátran, nem kell félni,

nem vonz pokolra a gravitáció.

 

Tárd ki karod, tanulj repülni,

Hold mögül kukucskál a Nap.

A boldogságtól kell a testnek hevülni,

ne hagyd, hogy az ostobák földre rántsanak.

 

A múltról haszontalan regélni,

kit érdekelnek a halott kövek.

Elég feladat a jövőt remélni,

még lehetsz a jó hírt hozó követ.

Reggel

Még nincs vége a mesének

        Hát itt van egy újabb reggel,

        miért volna más, mint a többi.

        Fölkelek fáradt szemekkel,

        a bánattal nem kell törődni.

 

Emléknyomokkal az álmok

még a tudatomba marnak.

Őrizném, de mint hűtlen barátok

elhagynak, futni akarnak.

 

Torkomban keserű ízzel

- tej sincs, hogy kávémba rakjam -,

nézem, hogy arany színével

szobámba ragyog a  nappal.

 

Szorongok, ablaknyi távlat,

ma sem jössz, hiába várlak.

Pereg a nap, mint a többi,

ma sincsen minek örülni.

 

Hol voltam vagy hol nem egyszer,

csontomat rágják az évek,

dagad a múlt minden perccel,

még nincs vége a mesének.

Út Európába

Egy lépést előre, kettőt rögtön hátra,

így vonul az ország Európába.

Zajosan csörtetünk, teljes harci díszben,

ez is hungarikum, háromféle ízben:

Volna a keserű, a szánk íze persze,

aztán a savanyú, mint a szőlő nedve.

Kell egy kis édes is: hát nem erre vártunk?

Kezünkben a jövő és mi túlélésre játszunk.

Mennénk is, maradnánk, tízmillió árva.

Dicsőséges múltunk gyökereink rágja.

Férges is, korhad is szép nemzetünk fája.

Egy lépés előre, legyen három hátra.

Két haiku

1.

Üvöltve ordít,
ki igazat mondani
gyönge és gyáva.

2.

Nézz az okosra

és szemében meglátod

a mindenséget. 

Minimál

Berlini falfestmény

Soros, Soros, Soros, Soros,

Soros, Soros, Soros, migráns,

Soros, Soros, migráns, migráns,

Soros, migráns, migráns, migráns,

migráns, migráns, migráns, migráns,

migráns, migráns, migráns, buzi,

migráns, migráns, buzi, buzi,

migráns, buzi, buzi, buzi,

buzi, buzi, buzi, buzi,

buzi, buzi, buzi, Soros,

buzi, buzi, Soros, Soros,

buzi, Soros, Soros, Soros,

Soros, Soros, Soros, Soros

Üzenet

Soros

Soros, Soros,

Soros, Soros, Soros

Soros, Soros, Soros, Soros

Soros, Soros, Soros, Gyurcsány,

Soros, Soros, Gyurcsány, Gyurcsány,

Soros, Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány,

Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány,

Gyurcsány, Gyurcsány, Gyurcsány, Soros,

Gyurcsány, Gyurcsány, Soros, Soros,

Gyurcsány, Soros, Soros, Soros,

Soros, Soros, Soros, Soros,

Soros, Soros, Soros,

Soros, Soros,

Soros

Csehtamásos

Budapest

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk -

kérdezted egyszer, és nem tudtuk, hogy továbbmegyünk.

Hiába vár most ránk a főváros, 

maradtunk volna, de ütött az óra,

indulni kell.

Feszülő húrként tart vissza a távolság.

Megtört az élet, már nem tudjuk, hogy hol a határ.

Egy régi dallam kísér a bajban,

szívdobbanás a ritmus a táncban.

Most ne kérj fel! 

Azt modd meg nékem, miért Berlin lakóhelyünk,

mi történt velünk, hová tűnt el régi hitünk?

Bevág a húsba, úgy kötöz gúzsba,

dermedten várom, talán csak álom.

Ébredj Budapest! 

Berlini nyár

Elporolta az aszfaltot

egy kósza zápor.

Mindenki menekül

a fülledt szobából.

A langyos este sör után kiált.

Még üde zöld minden,

de a pláza tikkadt betonja

az idilli város összképét rontja. 

Egy lerobbant villamos vakvágányon áll.

A megállóban két fiú izzó csókja

mi más lenne, ha nem az élet sója?

Vonzódásuk nem közbotrány.

A teraszon ülők közt kommunikációs árok,

telefonokat bámulnak a szerelmespárok.

Egy fejkendős lány taxira vár.

Még alig élveztük és mindjárt vége,

hová lesz az öröklét reménye?

Elviszi magával a berlini nyár. 

Hazám

Ahol ismerős

minden szó,

ahol megfér a

rossz és jó,

ahol mesés

az első hó,

ahol legszebb 

a kék bolygó.

Ahol mindenki

jövendőmondó, 

ahol velünk él

tót, sváb, szerb, roma, zsidó.

Ahol tilos a fű,

megtört a derű,
fura a betű.

Ahol nagy a homály,

üres a pohár,

a bőrönd becsomagolva áll.

Ahol az iskola kidob,

vita helyett szitok,

megaláz a titok.

Ahol a múlt rád tapad,

eldöntik, ki vagy,

és te nem véded meg magad.

Ahol legszebb

az első hó,

ahol ismerős 

rossz és jó,

ahol velünk él

minden szó,

ahol mindenki

tót, sváb, szerb, roma, zsidó.

Ahol megfér 

a jövendőmondó, 

ahol mesés a

kék bolygó,

ott a hazám.

Négysoros, avagy egy terápia következő állomása

Keresztek hegye, Litvánia

Négysoros

Ha leszakad az ég, borulj rám,

Ha simogat a kéz, nevess rám.

Ha kicsordul a vér, ne nézz rám,

Ha utolér a vég, taposs rám.

Ez a kis négysoros az írásterápiám része. Mondhatnám, hogy életközepi válságban vagyok, de ez nem lenne igaz. Sokkal helyesebb volna a "halálközeli" megfogalmazás, hiszen nagy valószínűséggel sokkal kevesebb van előttem, mint amennyit magam mögött tudhatok. Mióta tavaly ténylegesen elkergettem az ajtómon erősen dörömbölő kaszást, már nem áll tőlem távol az elmúlás gondolata. Nem félek a haláltól, egyáltalán nem. Az odavezető úttól már sokkal inkább. Mindig harcosnak tartottam magam, de az utóbbi hetekben mintha ez a mozgatóerő is eltűnt volna belőlem. Rájöttem, hogy az a sodrás, ami egész életemben ide-oda vitt, most zátonyra futtatott. Nincs mese, újra kell definiálnom magam. Van munkám, de nem érzem jól magam benne. Lehet, hogy nem is kell mást csinálnom, csak máshol. Nem tudom, azt hiszem, ki kell még néhány dolgot próbálnom. De szorít az idő. Az a szorongás, ami rám tört, tarthatatlanná vált, ezért fogtam írásterápiába. És működik. Sokkal jobban vagyok. Határozottan. Van, hogy hajnal ötkor arra ébredek, verssorok formálódtak a gondolataimban. És veszem a fáradságot, előkapom a gépem, leírom őket. Lesz, ami lesz, ezt most magamért teszem. Mindig éreztem, hogy az írás gyógyít. Most hát ezzel kúrálom magam. 

Esti vers

Ha az ember fáradt,

nem mos este lábat.

Bezuhan az ágyba,

csak senki ne lássa.

Ha az ember lusta,

alszik mint a bunda.

Talpait kidugja,

cica csiklandozza. 

Nagyon sárga

Kövér varjak károgása ébresztett ma reggel.

A napsugár szűk réseken tör utat magának.

Sárgás fények melege üzeni, hogy menjek.

Nehéz a lépés, ledönt a lábamról a bánat.

S bár a célt valahol egy sötét láda rejti,

melynek kulcsát tudatom mélyébe zártam,

úgy indulok el, hogy senki se sejti,

előttem még a más, amire mindig vártam.

Egy kicsit kék, egy kicsit zöld és nagyon sárga.

Szűk szobám aranyló fényekben fürdik.

Érezhetném, de tudom, nem vagyok árva.

Fölébreszt-e holnap kövér varjak károgása?