Elengedem?

Még tanulom. Még nehezen megy, de azért haladok: megpróbálom nem földühíteni magam azokon a minden határon túmenően borzalmas kormányzati lépéseken és kommenteken, amikkel a sokmillióval fizetett senkiháziak próbálják ellehetetleníteni a normális életet. Elképesztő az aljasság és a cinizmus, amivel döntéseiket hozzák és ellenfeleiket sározzák. (Persze azért az ellenzék sem ártatlan ebben, de valahogy a hatalmon lévőktől, akiknek tizenöt éven át teljes felhatalmazásuk volt a dolgokat alakítani és irányítani, bosszantóbb ez.) Most éppen azt olvasom, hogy Kocsis Máté szerint az ukrán titkosszolgálat összejátszik a Tisza Párttal. Kezdjük azzal, hogy nem értem, mikor és miért pont Ukrajna lett az ellenség, ezt egyedül csak egy oroszokkal kötött valamilyen, előlünk gondosan elhallgatott paktum magyarázná. De mivel utóbbi azért elég meredek lenne, maradok a nem értemnél. Egy ország, amelyet megtámadtak, a fennmaradásáért küzd, amelynek lányait és asszonyait - nem, nem a migránsoktól, hacsak az orosz katonákat nem fegyveres migránsoknak tartjuk, mondjuk, miért is ne - hanem egyenruhás orosz férfiaktól kell félteni, ahol a fiatalok a fronton halnak meg, szóval egy szörnyű helyzetben lévő ország az ellenség és nem az, amelyik áthágva az aláírt szerződéseket megtámadta és gyilkolja polgárait: gyerekeket, öregeket, nőket... Putyin a jó fej, Zelenszkij meg fölkerült a kék plakátokra a patás ördögök közé. Akik, elvileg és gyakorlatilag is amúgy saját akaratunkból lett szövetségeseink. Ennél abszurdabb nincs is. De elengedem. Nem, nem éri meg sem a magas vércukorszint, sem a magas vérnyomás. Hát ilyenek. Aljasok, hazugok, a hatalomért bármire képesek. BÁRMIRE. Aztán hallom a honvédelmi minisztert, ahogy elmagyarázza, hogy nem, nem béketevékenység a további feladat, hanem a háború felé vezető útra lépés. Nem az ország védelméről beszél, hanem háboról, miközben elkapnak Ukrajnában - állítólag - magyar kémeket, akik azt szimatolják, mik a terület harcászatilag gyeng pontjai, illetve hogyan viselkednének az ottani magyarok, ha valakik (tudjukkik) bevonulnának. Csak nem fehér lovon? Emellett készülődik a másik borzalom, a Bosznia elleni agresszió, amihez stikában fölajánlottuk a szerbeknek a segítségünket. Csak nem azért, mert azok is oroszbarátok? Nyomorult Bosznia, nem szenvedtek ott még eleget? Ilyen nagy a mi békevágyunk? És van még, aki hisz ezeknek? De elengedem, ha a szavazók egy jelentős része őket akarja, legyen nekik, legfeljebb már nem költözöm soha haza.  Közben megy az EU elleni kampány, és az áthangolás egy jobb ajánlattevő felé. Mert ugye, ha van jobb ajánlat (Oroszország, USA, Kína, Fehéroroszország, Észak-Korea?) akkor megéri kilépni a "szövetségből". Elengedem. Van másik állampolgárságom, majd azt használom és európai maradok. Mi jön még, amit el kell engednem? És el lehet-e engedni mindezt, annak tudatában, hogy a biztos pusztulásba vezetik az országot. Hiszen nem először történnek hasonló dolgok és most sem lehet más a vége, mint totális erkölcsi és társadalmi megsemmisülés. És ne gondoljátok, hogy csak Orbán meg a sleppje a hibás. Mindenki felelős, aki mindezek után még őket támogatja és négy eleminél magasabb végzetséggel rendelkezik. 

Orbán útja lefelé a lépcsőn

Orosz ügynök lenne Orbán és vajon zsarolással kényszerítették rá erre a szégyenteljes szerepre? - sokan találgatják ezt mostanság. Szerintem nem fogják semmivel, egyszerűen Putyin és csapata sokkal okosabb volt nála és lépésről lépésre csúszott bele ebbe a nemtelen helyzetbe. Ahonnan már nincs visszaút. Az egyetlen, amit tehet, hogy saját igazát bizonygatva hiszterizál Ukrajna ellen. Hiszen, ha szomszédunk - amúgy jelentős magyar kisebbség hazája - hibáztatható, akkor máris kevésbé érzi magát szarkupacnak, amiért Putyin érdekében dolgozik. Áldozathibáztató? Naná, mint a magyarok sokasága. Ukrajnáról is tudni vélik, hogy magának kereste a bajt. Orbán most erre játszik, mert persze pontosan tudta, mi a helyzet, de akkorra már elkötelezte magát Putyin mellett és abból a pozícióból nincs szabadulás. Illetve csak arcvesztéssel és nagy valószínűséggel választási vereséggel lehetne szabadulni, de hát a hatalom mákonyára szüksége van, mert már régen függő. Érdekes, hogy a gránitszilárdságú alaptákolmányba azt mégsem írták bele: a hatalom drog, súlyos függőséget okoz, ezért nyolc évnél hosszabb ideig senki sem irányíthatja az országot. A március 15-i beszéde után abban már nem vagyok biztos, hogy még ma is tisztán látja a világot, nagy az esély rá, hogy beteges belső magyarázkodása saját valóságává vált. Nekem egyre gyakrabban tűnik föl Orbán abban a szerepben, amit Kádár az utosó idejében játszott. Még volt hatalma, de már gyöngült. És nem értette, miért. Ami addig működött, miért nem hatékony már? Két nyomorult vénember, akik nem tudták  követni a világ változását. Orbán is beleragadt valami műmagyar, népnemzetieskedő giccskultúrába és egy olyan gazdaság vizionálásába, ahol a gyárakban szorgalmasan dolgozó kisemberek hazaviszik a kis fizetésüket, elkocsmázgatnak, meghallgatják a híradót és elégedetten alszanak. Még emlékszem a dalra kisiskolás koromból: Gyárkéménynek bodros füstje vígan száll, vígan száll... A fiam halálra röhögta magát rajta, amikor hallotta. Nekem ez a múlt, Orbánnak ez a terv. Remélem, nem tudja megvalósítani. És remélem, hamarosan látom Orbánt egy hosszú lépcsősoron lefelé támolyogni zavarodottan, semmit sem értve abból, hogy őt, a szeretett vezetőt, a látnokot, a csavaros agyú magyar szegénylegényt hogyan hányhatta a történelem szemétdombjára a népe, amiért annyit dolgozott, hogyan válthatták le és nem, nem érti, hogy mi történt. Épp, mint Kádár a híres beszéde után. Csak ennyit szeretnék, de ezt nagyon. 

Világbéke

A "legyen világbéke" már régen nem a szépségkirálynő választások szlogenje. Egy ideje ezt Putyin akarja, minden áron. Legalábbis nem gondolhatok másra, ha egyes honfitársaim bölcs és megfontolt közösségi bejegyzéseit szemelgetem. Szerintük Putyin szinte könyörög a békéért és szinte semmit sem kér cserébe, azon a kis földterületen kívül, ami amúgy Ukrajnáé, de hát nem megéri átadni? Igaz, hogy Ukrajna jelentősen összezsugorodik és persze arra sincs garancia, hogy Putyin néhány év múlva nem indít újra béketeremtő különleges hadműveletet a maradék területekért, de hát az még csak a jövő zenéje. Aztán, ha Ukrajnát már bekebelezte és rámutat más országok kisebb-nagyobb területeire, a magyar kormányzat kifejezett javaslatára igazán megéri átadni Oroszországnak azokat is. Mennyi ártatlan áldozatot menthetünk meg így. Gondoljunk csak például az Oszmán birodalomra, milyen fölvirágzást hozott el nekünk, vagy a szovjet megszállás, ami szintén csupa szépet és jót teremtett. Olyan apróságokkal, mint gyermekek elrablása, felnőttek rabszolgasorba taszítása, asszonyok-lányok megerőszakolása, ne foglalkozzunk. Amiről nem beszélünk, az nincs. És hát ez is csak ahhoz kell, hogy végre világbéke legyen. Mert Putyin és Orbán ezt akarják. Hát ne legyen nekik igazuk???

Orbán napfogyatkozása

Nem értem, miért kell Orbán Viktor minden megszólalásán fanyalogni. Most éppen azon megy a hajcihő, hogy mit mondott ötvenhatról. Nos, ha ők a tűzszünetért és a békekötésért harcoltak, nem azért, hogy legyőzzék a szovjet hadsereget, akkor biztosan így volt. Fogadjuk el, még akkor is, ha a többiek (és ők voltak többen) bizony a szovjet hadsereget szerették volna hazazavarni. És ha Orbánék Zelenszkijét fölakasztotta az Orbánék Putyinja, hát akkor fölakasztotta. Az más kérdés, hogy Nagy Imrét is fölakasztatta egy dróton rángatott bábu. Kisgyerekként sosem értettem, miért mantrázza folyton az apám, hogy Kádár fölakasztatta Nagy Imrét. Ma már értem. Akkor nekem az iskolában még simán bemesélték, hogy mindjárt konvertibilis lesz a forint és Kádár a legjobb atyuska. Egy darabig el is hittem. Ilyen komoly hatása van az agymosásnak. 

Amúgy az megvan, hogy Orbán nem kevesebbet tett, mint utasításba adta: jövőre feleződjön meg az infláció? Nem semmi. Lassan olyan lesz ez az ember, mint az ókori egyiptomi tudós papok, akik (a legenda szerint) ki tudták számolni, mikor lesz napfogyatkozás és jól megzsarolták az alattvalókat azzal, hogy el tudják tüntetni tündöklő csillagunkat. S lám, tényleg eljött a perc, amikor a vidék teljes sötétségbe borult egy időre, a nép nagy rémületére. De szerencsére az egykor volt hatalmasok voltak olyan rendesek, hogy újra fénybe borították az országot. Nos, Orbán is képes hasonló varázslatra, hiszen pontosan tudja, hogy az infláció nem nőhet a végtelenségig, valamikor csak lassul legalább a növekedés üteme, majd csökkenni kezd. És ezt is neki köszönheti majd az ország, hiszen már most lefoglalta a sikert. Ügyes. Én persze egyre inkább arra várok, hogy vajon mikor világosodik meg a sok napfogyatkozott emberi elme és látja végre át, mi folyik Magyarországon. 

Végtelen tartalékok? Noooormális?

Orbán Viktor szerint Oroszország tartalékai végtelenek. Orbán Ágnes szerint (nem vagyunk rokonok, az én őseim Urbanicsok voltak, az ő ősei nevét nem tudom), a Föld tartalékai nem végtelenek. Egyszer elfogy az olaj és a gáz, és még mielőtt ez megtörténik, kellene valamit kitalálni. Nem, nem az atomenergiára gondolok. Pillanatnyilag azonban nem látok más utat, mint a pazarlás megszüntetését, a lehető legkevesebb energia (ablakcsere, szigetelés, közösségi közlekedés, kerékpár) felhasználását, fenntartható energiaforrások (víz, szél, nap) bevetését. A két Orbán (akik nem rokonok) persze nem csak ebben nem ért egyet: én Putyint teszem felelőssé a háborúért, ő mindenki mást. Ő egyfolytában a békekötésről papol, de azt persze nem közli, hogy milyen békére gondol: Ukrajna függetlenségének feladása, vagy egy jó részének elvesztése sem drága Orbánnak, ha olajról és gázról van szó. Amúgy mindkettő árát az általa védett Putyin tartja magasan, sőt, már jóval a szankciók és a háború előtt kezdte el emelni. Az a Putyin, aki KGB-ügynök volt, de ez belefér, a magyar baloldal (legyenek bár tagjai akár fiatalabbak, mint 30 éves) lekommunistázása azonban teljesen hétköznapi. Visszatérve a kiindulóponthoz, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nincsenek végtelen tartalékok, de ezt a másik Orbán, a Viktor is tudja, csak valamiért jobban esik neki hülyeségeket beszélni. Úgysem meri senki az övéi közül kikiabálni, hogy a király meztelen.

Ha rövid a takaród, toldd meg egy nemzeti konzultációval

• Szeretné ön, hogy az uniós szankciók miatt egymillió forint legyen egy köbméter gáz? Igen - nem - nagyon nem.
• Szeretné ön, hogy az uniós szankciók miatt ezer forint legyen egy liter benzin? Igen - nem -  nagyon nem.
• Szeretné ön, hogy az uniós szankciók miatt ötszáz forint legyen egy kW áram? Igen -  nem - nagyon nem.
• Szeretné ön, hogy a gonosz Brüsszel diktáljon és szegény Putyin miattuk minden energiahordozót ezerszeres áron legyen kénytelen adni, de nem az ő, hanem a gonosz Brüsszel hibájából? Igen - nem - nagyon nem - szegény Putyin. 
• Szeretné ön, hogy a gonosz Brüsszel megerőszakolja lányainkat, asszonyainkat és elzabrálja a nagyképernyős lapostévét? Igen -  nem - nagyon nem.
• Szeretné ön, hogy a velejéig romlott NATO atombomháborúba kényszerítse az ártatlan Putyint, aki éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy a szegény magyaroknak (úgy is, mint Magyaroknak) olcsóbb legyen a gáz? Igen - nem - nagyon nem - szegény Putyin.

Na, ezzel megvolnánk. Nagyjából ennyi értelme lesz a következő, jó sokba kerülő, ellenőrizhetetlen eredményt hozó nemzeti (úgy is mint Nemzeti) konzultációnak. Kormányozni nem tudnak, nem is akarnak, verbális frontot viszont szívesen nyitnak - természetesen nyugati irányba. És viszik magukkal a híveiket és egyre több megtévesztett, alulinformált, valamiért függő helyzetben lévő, a civil kurázsit hírből sem ismerő polgártársainkat (úgy is, mint Magyarokat). S ha Orbán egyik nap arra ébred, hogy kicsit szúr, nagyon hasogat, nemhogy harcolni, de a cipőjét bekötni sem igen tudja már, hát akkor majt sértett pótcselekvésként totális lerohanást indít az EU ellen, s kilépteti az országot a szövetségből. Jó lesz nekünk a KGB-ügynök Putyin szárnyai alatt. A gáz nem hiszem, hogy sokkal olcsóbb lesz, de maguk az orosz katonák fogják tankjaikkal ideszállítani. És természetesen csak ideiglenesen maradnak itt, míg egy lánglelkű ifjú - hosszas titkos tárgyalások után, a kivonulást kockáztatva - haza nem zavarja őket újra. 

Atombarátság

"A népszavazás után Oroszországhoz csatoljuk a Donbaszt és atomfegyverrel is megvédhetjük" - nyilatkozta sajtóértesülések szerint a roppant szimptikus Medvegyev. Az szinte szót sem érdemel, hogy ezek szerint ők már most tudják a még le sem folytatott népszavazás eredményét. Biztosan bekészítették előre, nehogy időt veszítsenek. Oroszország már csak ilyen. De ennél is sokkal rémisztőbb, hogy újra atombombával fenyegetőznek. Már sokadszorra. Nem tudom, miben reménykednek. Szerintük egy atombomba bevetése nem indít el visszafordíthatatlan folyamatokat? Ezt mindenki szó nélkül lenyeli? Nagyjából az egész világot fenyegeti az orosz vezetés, az a horda, amelyik ma Magyarországon egyre népszerűbb. Nem értem, nem és nem. Milyen érvek szólnak az ilyen aljadék bandához dörgölődzés mellett? Ki az, akinek egy teljesen eszement Putyin még vagy már szimpatikus? Kommunistáznak ezerrel, nagyjából mindenki egy szemét lipsi, aki bármilyen kritikát gyakorol szent Orbán kommunikációs blöffjeiről és mindezek mellett egy volt KGB ügynökkel szimpatizálnak. Nekem ez valahogy nem fér össze. Alapvető összefüggéseket nem értenek, de a világpolitikáról a kisujjukban van a tudás. Összeesküvés-elméleteket harsognak (olajvezetéken át lopják a zsidók a magyar vizet), de azon nem gondolkodnak el, hogy mi miatt áll Orbán Putyin szőnyegje szélén. Nem olvasnak utána semminek, csak visszaböfögik a készen kapott kommunikációs takarmányt. Tapsolnak Orbánnak, aki pontosan kiszámoltan ámítja népét különféle zavaros hablatyokkal, ahelyett, hogy végre kormányozna. A vesztébe rohan az ország, a világ és asszisztálunk hozzá. Egy szövetség tagjaként bátran harcolunk - verbálisan - a saját csapatunk ellen és drukkolunk azoknak, akik a sokat hangoztatott kultúránk elpusztítására törnek. Azt szokták mondani, hogy nekünk Mohács kell. Nem, nekünk az sem elég. Nekünk egy világkatasztrófa sem nyitná ki a szemünket, mert nem akarunk látni, nem akarunk hallani. Abban azonban kedves polgártársak biztosak lehettek, hogy az atombomba elég nagyot szól. Csak abban reménykedem, hogy valami csoda folytán mégsem kell meghallanunk Putyin végső üzenetét. 

Szájhős Apó harca Képzeletföldén

Úton a rezsiharcba

Orbán Viktor elcsöndesedett kicsit, amikor a sok-sok képzeletbeli háború után Magyarország szomszédjában kitört egy igazi: nem szólamokkal, hanem tankokkal, nem pénzt osztogató szervezet, hanem egy szuverén ország ellen, tűzzel, vérrel, emberáldozatokkal. Nem tudta, hogy a saját kinyilatkoztatása szerint rosszkor jött háború (miért, van háború, ami jókor jön?) milyen retorikát kíván, gondolom, csináltatott gyorsan egy közvéleménykutatást szavazói körében és amikor az jött ki, hogy még a fideszesek egy része is elítéli az ukrán nemzet elleni orosz agressziót, melyet Tudjukki (mert valamiért Putyint megnevezni nemigen merik) indított, akkor ímmel-ámmal mondott valami elítélésféleséget. De miután neki is megvan a saját harca, úgy mint például a rezsiharc, nem ér rá foglalkozni mások kis rosszkor jött háborújával. Azt oldják meg maguk, meg különben is: rezsicsökkentés. A menekülteket is a civilekre hagyta mindaddig, amíg nem vette észre (esetleg még egy közvéleménykutatás?), hogy így a választások hajrájában pajzsként lehet őket föltartani, sőt, esetleg rájuk hivatkozva egy kis pénzt lehet az ezerszer is átkozott, lerohant, verbális tűz alatt tartott Brüsszeltől szerezni. De hát mit csináljon egy harcra kész férfiember meglehetős tesztoszteron túltengéssel? Jó volt kicsinykét megpihenni békegalamb szerepben, de hát ez mégsem az ő igazi küldetése. Csak a harc, csak a háború, csak ezek kellenek egy valamire való nemzetvezetőnek. Meg is írta közösségi oldalán: "Április 3-án üzenjük meg: nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a nemzetközi médiától vagy Brüsszeltől. Harcolni fogunk!" - Ezt olvasva fölhorgadt bennem a remény: lehet, hogy elmennek önkéntesnek Ukrajnába? Áldott legyen a nevük!

Mivé lettünk, emberek?

Romok, kiégett lakások, szétbombázott üzletek, kísértetiesen üres utcák - valaki belinkelt egy rövid filmfelvételt, hogyan néz ki Mariupol ma. Az embernek eláll a lélegzete a borzalomtól és nem tud másra, mint az ottragadtak szenvedésére gondolni - hittem én. Dehogynem tud. Az első komment - néni két aranyos kisgyerekkel, nagymamának gondolnám - "rohadt Ukrajna" - és nyomja az orosz propagandát. Kellett nekem szombat reggel kommenteket olvasni. Simán lehet, hogy egy normális családanya álarca mögé bújtatott orosz trollt olvasok és fölöslegesen idegesítem magam. Sajnos az is lehet, hogy az évek alatt önálló véleményformálástól elszoktatott, orosz - és kormány - propagadával átmosott agyú magyar állampolgár tényleg úgy gondolja, hogy Putyin esztelen háborúja jogos, mert a kárpátaljai magyarok és az orosz kisebbségek jogait csorbították az elmút években. Beérett a vetés, mondhatnák cinikusan, ha nem hangzott volna el ez már több ezerszer. Az érdeklődőknek ajánlanám Allport Az előítélet című munkáját, hogy megértsék, milyen lépéseken át készítenek föl egy társadalmat arra, hogy a végén elfogadják, kívánják, örömmel vegyék egy csoport kiirtását. Ezen a lépcsőn lépeget a magyar társadalom is egy ideje. Nyugodtan hívhattok vészmadárnak, de nem lehet elégszer leírni, elmondani, világgá kiáltani, hogy veszélyes úton járunk. Akinek pedig a végtelen emberi szenvedésről csak az jut eszébe, hogy rohadékok, úgy kell nekik, az számomra elvesztette társas lény jellegét (Aronson). Persze, most megmagyarázhatnánk, hogy biztosan rossz az élete, bántalmazták gyerekkorában, csúfolták az iskolában, kevés a pénze, betörtek hozzá a szomszédai, a főnöke megalázta, a férje megverte, megcsalta, tanulatlan, frusztrált, nem jutnak el hozzá a valós indormációk...sorolhatnánk, hogy mitől vált ilyenné. Én ezt mind megértem, de pillanatnyilag csak az dobog a fülemben, hogy veszélyes. Ez az ember ma, ezekkel a nézetekkel nagyon veszélyes. És rögtön ott a következő gondolat: hogyan segíthetnénk neki, hogy megváltozzon? Mindannyiaunk érdeke, hogy az ilyen emberek visszatérjenek a normális emberi moralitás talajára.

Háborús bűn vagy bűn a háború?

"Alapos a gyanú, hogy háborús és emberiség elleni bűncselekményeket egyaránt elkövettek Ukrajnában" - olvasom egy újságcikkben és felmegy bennem a pumpa. Háborús bűn? Szerintem maga a háború a bűn és minden, amit ezen belül véghezvisznek bűn: minden egyes lövés, minden egyes robbantás, minden egyes lopás és mások kirablása. Annyira abszurd az egész: ha csak katonákat lövünk halomra, az még belefér a háború szabályrendszerébe? És ha hidakat robbantunk föl, akkor az addig rendben van, míg nem utassal teli buszok haladnak át éppen rajta? Kórházakat bombázni csak akkor bűn, ha száz méteres körzetben vélelmezhetően nem lapultak - amúgy a kórház megvédésére hivatott - katonák? Tudom, tudom, én civil vagyok, aki minden agressziót ellenez, nem érthetem a háború logikáját. Hát tényleg nem, talán mert nincs neki. Szabályok? Hogyan is lennének? Még ha az elején meg is próbálnak viszonylag fegyelmezetten célra törni, egy idő múlva már semmi nem számít, csak a lehetőség a hatalommal való visszaélésre, illetve a pusza túlélési ösztön: a "vagy ő, vagy én". A bűn ott kezdődik, amikor átlépik a másik ország határát és addig tart, amíg ki nem vonulnak. Nagyon sokat gondolkodom mostanában azon, hogy az orosz katonák, akik így vagy úgy, részt vesznek ebben az esztelen és értelmetlen háborúban, lesznek-e még valaha ép lelkek, vagy olyan szinten traumatizálja őket az, amit tettek, hogy egy életre megnyomorodnak. Parancsra tettem - védekeznek majd, de hány katona áll szemben a tisztekkel és hány tiszt Putyinnal? Biztos van erre is egy matematikai modell, hogy melyik a nagyobb kockázat, elmenni egy háborúba, vagy ellenállást szítani és megtagadni a parancsot. Úgy tudom, Oroszországban nincs halálbüntetés, a háborúban viszont visszalőnek.