Orbán útja lefelé a lépcsőn

Orosz ügynök lenne Orbán és vajon zsarolással kényszerítették rá erre a szégyenteljes szerepre? - sokan találgatják ezt mostanság. Szerintem nem fogják semmivel, egyszerűen Putyin és csapata sokkal okosabb volt nála és lépésről lépésre csúszott bele ebbe a nemtelen helyzetbe. Ahonnan már nincs visszaút. Az egyetlen, amit tehet, hogy saját igazát bizonygatva hiszterizál Ukrajna ellen. Hiszen, ha szomszédunk - amúgy jelentős magyar kisebbség hazája - hibáztatható, akkor máris kevésbé érzi magát szarkupacnak, amiért Putyin érdekében dolgozik. Áldozathibáztató? Naná, mint a magyarok sokasága. Ukrajnáról is tudni vélik, hogy magának kereste a bajt. Orbán most erre játszik, mert persze pontosan tudta, mi a helyzet, de akkorra már elkötelezte magát Putyin mellett és abból a pozícióból nincs szabadulás. Illetve csak arcvesztéssel és nagy valószínűséggel választási vereséggel lehetne szabadulni, de hát a hatalom mákonyára szüksége van, mert már régen függő. Érdekes, hogy a gránitszilárdságú alaptákolmányba azt mégsem írták bele: a hatalom drog, súlyos függőséget okoz, ezért nyolc évnél hosszabb ideig senki sem irányíthatja az országot. A március 15-i beszéde után abban már nem vagyok biztos, hogy még ma is tisztán látja a világot, nagy az esély rá, hogy beteges belső magyarázkodása saját valóságává vált. Nekem egyre gyakrabban tűnik föl Orbán abban a szerepben, amit Kádár az utosó idejében játszott. Még volt hatalma, de már gyöngült. És nem értette, miért. Ami addig működött, miért nem hatékony már? Két nyomorult vénember, akik nem tudták  követni a világ változását. Orbán is beleragadt valami műmagyar, népnemzetieskedő giccskultúrába és egy olyan gazdaság vizionálásába, ahol a gyárakban szorgalmasan dolgozó kisemberek hazaviszik a kis fizetésüket, elkocsmázgatnak, meghallgatják a híradót és elégedetten alszanak. Még emlékszem a dalra kisiskolás koromból: Gyárkéménynek bodros füstje vígan száll, vígan száll... A fiam halálra röhögta magát rajta, amikor hallotta. Nekem ez a múlt, Orbánnak ez a terv. Remélem, nem tudja megvalósítani. És remélem, hamarosan látom Orbánt egy hosszú lépcsősoron lefelé támolyogni zavarodottan, semmit sem értve abból, hogy őt, a szeretett vezetőt, a látnokot, a csavaros agyú magyar szegénylegényt hogyan hányhatta a történelem szemétdombjára a népe, amiért annyit dolgozott, hogyan válthatták le és nem, nem érti, hogy mi történt. Épp, mint Kádár a híres beszéde után. Csak ennyit szeretnék, de ezt nagyon. 

Kádár népe, hej

Magyar zászlós kukán dobolnak a fesztiválon

Persze én is csalódott vagyok, hogy a generációmtól csak ennyi tellett: államosítás, központosítás, lopás, hazudozás, korrupció...nem sorolom, hiszen mindenki tudja. Voltam olyan naiv, hogy a rendszerváltozáskor őszintén higgyek a változásban. Azt gondoltam, az embereknek fontos az önrendelkezés, és a szabadság. És azt is reméltem, hogy 10-20 év alatt, ha nem is utolérjük, de legalább megközelítjük a nyugati életszínvonalat. Tévedtem. Azt hittem, hogy mi, akik éltünk és nem éreztük jól magunkat a szocializmusban, de még fiatalok vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk  a változtatásra, egészen biztosan valami teljesen mást akarunk. A legnagyobb csalódásom, hogy nem, nem voltunk képesek másra. Ami Magyarországon most épül az egy érdekes szocializmus-kapitalizmus katyvasz. Mert ugyan van magántulajdon, de a nomenklatúra kezében összpontosul igazán jelentős vagyon . Szinte csak a kiválasztottak jutnak lehetőséghez, legyen az vállalkozás, kultúra vagy akár oktatás. Úgy hozzák a törvényeket, hogy az nekik legyen jó. Úgy folynak szét az adóforintok, hogy valahogy mindig hozzájuk kanalizálódik a végén. Az állami megrendelések, reklámok mindig ugyanazoké. Aki nincs velük, az nincs. Akár éhen is halhat, kit érdekel.
Ha hiszünk abban, hogy létezik szocializáció és az ember tulajdonképpen 6-8 éves korára nagyjából "készen" van, akkor nincs is miért csodálkoznunk ezen. Minket azok a szülők neveltek, akik a Rákosi korszakban voltak gyerekek, fiatalok. Megtanulták, hogy a vezér szava szent, vagy jön a börtön. Félelemben éltek, és ez bennük maradt Kádár alatt is. Apám folyton azt ismételgette, hogy Kádár fölakasztatta Nagy Imrét, de sosem magyarázta el, hogy valójában mi történt. Pedig ő mindig meghallgatta a Szabad Európa Rádiót is.
A szüleink szervilisek lettek, mert élni akartak. És ezt hagyományozták ránk: nem visszaszólni, véletlenül sem kritizálni,  szép csöndben eléldegélni. Mindehhez jött még az internet, ahol jól ki lehet dühöngeni magunkat, megmondhatjuk, ami a szívünket nyomja, okosak és bátrak lehetünk - egyelőre még következmények nélkül. Ezzel el is végeztük a dolgunkat, mi jól megmondtuk, a "piszkos munkát" végezze el más. Rajtunk kívül birka mind - és pont így vélik a többiek is.
Nem, már nem csodálkozom. Elcsordogál ez még így jó pár évig. Az ellenzék úgy viselkedik, mint akit kilóra megvettek. nincs életképes alternatíva. Közben pedig szépen épül vissza Kádár világa, ellenségképpel, ijesztgetéssel, összekacsintással, vállvonogatással. Ha jó ez a magyaroknak, akkor nincs mit tenni. Ha nem jó, akkor tegyenek ellene.

KMK

Valahol ott, a felhők szélén ül Kádár, lóbázza a lábát és halálra röhögi magát

Van, aki emlékszik még minek a rövidítése a KMK? Közveszélyes munkakerülés. Aki a remek, újabban visszavágyott szocializmusban nem dolgozott - helyesebben a személyi igazolványában nem szerepelt legalább valamiféle alibi munka -, azt bevarrták. Na persze, akkor volt még elég kamu munkahely. Termelték a nagy semmit. Lődörögtek a melósok a gyárudvaron, a funkcik az irodákban és gyártották a selejtet. Ez a teljes foglalkoztatottság. Ha Magyarországon újra ezt tervezik iparosítással egybekötve, ez valami hasonlót jelent. A három hónapig járó munkanélküli segély - nevezzék ezt most bárhogy is - pont nem elég arra, hogy az ember új munkát találjon a piacon, mert nincs elég meló. De lesz majd közmunka. Ami persze csak viszi az állam - illetve nevezzük már a nevén -, az állampolgárok pénzét. Nincs munkád és nem mész közmunkásnak a minimálbér feléért? Akkor megkapod a magadét, hacsak nem lépsz le időben. Ahogy a hajléktalanok ügyét elrendezték, vannak elképzeléseim, mi vár a magyar "közveszélyes munkakerülőkre". Kádár ül egy felhő szélén, lóbázza a lábát és halálra röhögi magát.