Recesszió vagy növekedés, és ha az utóbbi, akkor mekkora, újra megugró infláció, reálbércsökkenés vagy - növekedés - az emberek többsége csak kapkodja a fejét, mert fogalma sincs miről szólnak a hírek. Már ha hallja azokat egyáltalán. Aztán elege lesz, befogja a fülét és megpróbál nem foglalkozni ezekkel. A hétköznapok mindezek tudata nélkül is zajlik. Aztán jön valaki, aki haladást, szebb jövőt, fejlődést, elviselhető életet kínál - naná, hogy rá adják a voksukat. Hitler is ilyesmivel operált, volt is sikere, de tudjuk a végeredményt. Nem, véletlenül sem hasonlítom az újnácikat a régiekhez, bár ki tudja, mi forog a fejükben. Hülyék lesznek elmondani. Pattogtatják határozottan a rövid és mindenki számára fölfogható hívószavakat, a gondolkodástól elszokott tömeg meg örül, mert ezt végre érti. Pedig nagyjából mindegy is, mekkora növekedés jósolnak (vagy hazudnak?) a (magyar) vezetők, ez így nem mehet tovább. Aki a politikai lózungoknál mélyebbre ás, az pontosan tudja, hogy a bolygónk már ezt sem viseli el, ha még több terhet rakunk rá, összeomlik. Nem, nem robban föl, csak lerázza magáról az emberiségnek hívott parazitát, amelyik nem jól sáfárkodott a lehetőségeivel, soha, semmi nem volt neki elég, és mint tudjuk, a kis gömböc is kipukkad a végén. Azt hiszem - és ezzel nem vagyok egyedül - már nem lehet megállítani a pusztulás felé robogó vonatot, főleg úgy, hogy vannak, akik még fűtik is a mozdonyt. Ha van kínálat még nagyobb-ból, hát azt kell megszerezni. Az EU-t sem értem, illetve dehogynem, ott is csak érdekek mentén és szavazatszerzésre hajtó emberek dolgoznak, erős és kirafinált lobbistáknak kitéve. Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a szépen becsomagolt ígéreteknek. Így építünk vasút helyett kilátókat, tömegközlekedés helyett dömperekkel utaztatjuk az embereket. Tapsolhat Amerika Trumpnak, kedves vezetőjük akkor is csak egy bunkó marad. Nevezhetik a fideszesen első emberüket kivételes tehetségnek, akkor is csak egy gyerekkorában sérült, bosszúálló, önző akarnok lesz, aki egyre jobban beleragad saját, hazugságból szőtt hálójába. Mutogathatunk keletre és nyugatra, hogy merre van a helyes út, hát köszi, én sem a kínai, sem az indiai sikerből nem kérek, mert nagy eséllyel csak egy kiszolgáltatott, megfigyelt és megalázott csavardarab volnék az embertelen rendszerben. Persze van, akinek ez vonzó, főleg azoknak, akik azt remélik, hogy ott is ők mozgatnák a marionett bábukat. Amúgy nekem már majdnem mindegy, az a néhány év, jó esetben egy-két évtized, ami még jut, elmegy majd valahogy. De annak, aki a föld kizsigerelésére és a társadalom totális lezüllesztésére, a morál szabotálására játszik, nincs gyereke? Vagy úgy gondolja, hogy majd vesz neki egy másik bolygót, egy jobbat, élhetőbbet? Sok sikert hozzá!
