Zölderdőben jártam...

...vadászkastélyt láttam, le kellett fotózni. Szabad-e posztolni? Szabad, nem szabad, megteszem. A szokásos hétvégi - kötelező - gyaloglást/kirándulást ma Grunewaldban tettem meg.  A tegnapi özönvíz elmosta a hőséget, így viszonylag még korán reggel egészen kellemes volt a séta. A cég a vadászkastély volt, a motiváció egy kapucsínó és túrótorta. Utóbbiból még a kasszánál kihasított egy veréb magának egy darabot. Pofátlanul és minden félelemérzet nélkül szállt be a kávézóba és landolt egyenesen a tányéromon. Megszolgálta a "szemtelen" jelzőt. Nem baj, kaptam újat és kint a szabad ég alatt már csak akkor jelent meg újra, amikor morzsákkal kellett beérnie. Minden zöld és kék volt útközben és nagyon hangos. Mintha Berlin összes kutyása ma reggel a tó körül sétáltatta volna kedvencét. Lenyomtam nyolc kilométert (ez azért nem volt egy túl nagy kihívás) és fél kettőre már itthon is voltam. 

Grunewald

Jagdschloss, azaz a vadászkastély

Mondták, hogy estefelé vihar lesz, de múlt szombatra is ezt ígérték, aztán nem lett belőle semmi. Így nyugodtan, egy szál pólóban indultunk sétálni a scharlottenburgi erdőbe. Én kifejezetten a vadászkastélyra voltam kíváncsi, de persze a tó és az erdő is csábított a kánikulában. Ilyenkor tavasszal-nyárelőn hiányzik leginkább a természet. A falu, ahol laktam (és ahol remélem, majd egy idő múlva újra lakom) hegyekkel körülölelt csodatelepülés. Ilyenkor minden héten más illatok és színek varázsolnak el, ha otthon vagyok. De nem vagyok, így be kellett érnem az egykori Nyugat-Berlin kirándulóhelyével. A közel két kilométeres utat a kastélyig egy tó partján tettük meg millió kutya között. Egyre jobban besötétedett az ég, vészjóslóan dörgött. Éppen odaértünk a kastélyhoz, amikor rázendített az eső. Inkább égszakadás-földindulásnak nevezném. Szerencsére akkorra már behúzódtunk egy árkád alá és ott kávézgattunk, míg a vihar el nem ment. Körbesétáltuk  a tavat és úgy mentünk vissza a főút mellett hagyott kocsihoz.

Ez a kertecske akár az Őrségben is lehetne

A kastély mellett volt egy régi, nagyon szép vendéglő