2024. április 14., vasárnap

Családi pótlék - Németországban


Nem szeretem a bezzeg Németországozást, de ahogy Hende Csaba reagált a magyar családi pótlék talán már örökre állandósult zsebpénznyi összegére, kihozta belőlem az összehasonlítót. Magyarországon a gimnázium befejezéséig kaptam a fiam után - szerintem - ugyenezt az összeget, mint amennyit ma adnak. Ő ment Yorkba egyetemre, én kiköltöztem Berlinbe és azt hittem, ezzel ennek a történetnek vége is. A fiam tanult, én dolgoztam és fizettem az adót. Majd kiderült, hogy Berlinben (de lehet, hogy egész Németországban)  a "gyerek" huszonöt éves koráig jár "Kindergeld", magyarul családi pótlék, amennyiben az utód nappali tagozaton végzi a felsőfokú tanulmányait. Beszereztem a szükséges papírokat, beadtam az igényt és addig a hónapig, amikortól a magyar állam már nem fizetett semmit, visszamenőleg megkaptam a németországi családi pótlék összegét, uszkve 8 ezer eurót. Pedig nem ordítja a német kormány mindenféle fórumon rengeteg milliárdért, hogy mennyire családbarát. Csak teszi a dolgát. Ennyit szerettem volna erről mondani. 

2024. április 11., csütörtök

Apám napja


Nekem ez a nap sosem csak a költészet napja volt, örökre Apámhoz kötődik. Urbanics Miska április 11-n született egy eldugott kis pilisi faluban. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, ő volt édesanyja legkedvesebb gyereke. Nagyon szerette a fiát, aki elsőként született házasságból. Apám nővére még zabigyerek volt, a szentkereszti erdész sosem ismerte el sajátjának. Aztán nagyanyám beállt főzni egy aratócsapat mellé, és Mikusik Mária hamarosan összekötötte az életét a kétgyerekes, fiatalon megözvegyült aratógazdával, Urbanics Józseffel. Hogy az Urbanicsból mikor lett Orbán, pontosan nem tudom, de a harmincas évek asszimilációs politikája megtette a hatását. "Amilyen országban élsz, azon a nyelven kell beszélni" - mondta apám, és nem volt nehéz ebből az egykori agymosást kihallani. A kicsiny tót faluban a tanítón és talán óvónőn kívül mindenki szlovák volt. Apám is a kisdedóvóban tanult meg magyarul: könyvszeretetének köszönhetően gyönyörűen használta a nyelvet. De én nagyon bánom, hogy velünk nem tótul beszélt, ajándék nyelvtudás lett volna. A falucska, ahol született a kesztölci hivatalhoz tartozott, így az összes okmányában április 12-e szerepel születése napjaként. Így volt apámnak két születésnapja: egy igazi és egy bejegyzett. Ezért holnap is át kell élnem azt a szívszorongató érzést, hogy már soha többé nem köszönthetem föl Apámat a születésnapján. 

2024. április 8., hétfő

Rózsaszín


Továbbra is igyekszem a korán jött tavaszi nyár napsütötte hangulatát óvni. Néhány  rózsaszín (hangulatú) kép segít ebben. 








2024. április 7., vasárnap

Csak tavasz


Semmi politika, semmi interjúolvasás, semmi okoskodó politológus-vélemény meghallgatása. Miután egy hónapig gyakorlatilag a munkán kívül semmire sem voltam képes, annyira köhögtem, most egyszerűen örülök annak, hogy jól vagyok. Két hét otthon után újra Berlinben. A lakás katasztrofális állapotban van (mivel egy hónapig semmit sem csináltam), de nyitva vannak a balkonajtók, meleg van, még néha a nap is előbukkan. Nagyon élvezem. Igaz, rengeteg a tennivalóm (a sulira is készülni kell), de akkor is: tavasz van. Kell ennél több? Nekem most ennyi is elég.






Moritzburg - méghazafelé mentem be végre megnézni



2024. március 15., péntek

A szabadság Brüsszel ellen vezeti a népet

 

Ma hallhattuk, hogy legyen bármilyen nagy egy birodalom, ha a magyarra tör, a végén rosszul jár. Brüsszel is megbánja,  mert a hős vezér egészen odáig menetelteti népét. Csak még mielőtt nekiindulnátok, ne felejtsétek el megnézni a hatmilliárdos Petőfi filmet, hiszen nem igaz hazafi, aki ezt elmulasztja. De utána irány Brüsszel! Visszavesszük, ami a miénk. (Én Berlinből jövök majd vonattal.)

2024. március 8., péntek

Vau, vau, vau

Azért szavazz a macskára, mert nem kutya

Ugatok évek óta, de minek is. Harsogom, persze hiába, hogy nem, nem egyetlen ember dönti romba Magyarországot, hanem milliók, akiket jó-jó, rendesen manipulál az az egy, de ízlésüknek nagyon is megfelel az, amit hol rózsaszínű mázzal, hol keserű szósszal leöntve tálal elibük a séf. Üzemi konyha ez már régóta. Aki nagyobb választékra vágyik, vagy vastag pénztárcával beül egy - egyre nehezebben fellelhető - kis alternatív étterembe és az előfizetett menün túl saját zsebből fizeti ki a mást, vagy lelép és nemzetközi konyhára vált. Ugatok egy hete, de tényleg. Még be is lázasodtam mellé. S így, munka helyett naphosszat a kanapén punnyadva azt hittem, majd unalmamban jól végighallgatok minden elemző műsort, minden politikust, politológust, megmondóembert, meg a jóisten tudja kicsodát, de talán még őt is. És nem bírtam. Nem hiszem el, hogy emberek, akik évek, sőt évtizedek óta elvileg a közösségért dolgoznak - nem is rossz fizetésért - ennyire nem ismerik azokat, akiket képviselniük kell(ene). Ha egy szavukat is elhinném, akkor tényleg azt gondolnám, hogy van uszkve nyolcmillió szavazásra jogosult, amúgy nagyon értelmes és szabadságszerető ember Magyarországon , akiket fondorlatos módon megtévesztenek, és már majdnem rájöttek arra, hogy mi történik velük, és igen, eljön hamarosan az a perc, amikor végre kiábrándulnak és majd akkor...Mi lesz akkor a kivel? - Itt általában egy nagyobb, fullasztó köhögőroham tört rám, és néha már azt gondoltam, nem is a vírus, hanem a döbbenet váltotta ki belőlem. Mert a jövőről, a valódi választás igazi tétjéről egyetlen szavuk sincs, a legfőbb érvük: Orbán. Nem egy nagy was ist das, a mási fél legalább több hasonlóan totál értelmetlen argumentummal operál: Gyurcsány, ballibeláris, migráns, Brüsszel, Soros (meg a fia, felkészülve a közelgő végre). Néha, figyelem elterelésként bevetnek valami mást is, ilyen egy ideje a pedolfil (persze rendesen összemosva a homoszexualitással). Ezt próbálták meg Gyurcsányék túllicitálni a borzalmas plakátjukkal, de hát ezt csak alulmúlni lehet, annyira aljas ez az egész. És volna egy fogadásom, hogy olyan "gyermekvédelmi" szigorítást vezet majd be a Fidesz, amit normális (?) ellenzéki nem szavazhat meg, s akkor majd lehet megint bőszen lepedofilozni mindenkit, aki nem áll be buzizni a nemzeti kórusba. A legutolsó országgyűlési választásokon, amikor arról győzködtek, hogy muszáj az összefogásra szavazni, váltig azt ugattam: De mi az ellenzék üzenete? Az, hogy ők nem Orbán, az nem elég, az semmi, az szánalmas. Nos, most sem üzennek semmi mást. Ilyen erővel mondhatnám azt, szavazzatok rám, én kutya vagyok, nem macska. Hogy az egyik miért jobb a másiknál? Mert nem a másik. Klassz nem? Itt tartunk. Egyre zavarosabb a múltunk, a jelenünk egy merő hazugság, jövőnk meg talán nincs is már. Illetve, az a jövő, amit ez az elvileg "szabadságszerető" nép magának választ egyáltalán nem vonzó. Igazság szerint a kutyának se kell. 

2024. március 3., vasárnap

Régi püspök, kontra új próféta


Még mindig talány, hogy miért kapott kegyelmet egy pedofil ügy eltitkolásában érintett férfi és ez nagy valószínűséggel már nem is derül ki. Szerintem nincs ezen mit túlbeszélni: ismert valakit, aki ismert valakit, aki ismerte Balog püspököt, aki ismerte a volt köztársasági elnök asszonyt... A mi kutyánk kölyke nem lehet bűnös, még ha az, akkor sem és kész. Ennyi. A botrány lassan elcsendesedik, mindenki lemondott (kénytelenek voltak, amikor megérkezett a selyemzsinór), Balog Zoltán pedig még mosakszik egy kicsit: "...mindenki hibázik, Jézus tanítványai is hibáztak, példaként említve Pétert, aki bár megtagadta Jézust, megbocsátottak neki." És milyen igaz. Nincs az a bűn, amit néhány ima elmormolásával nem lehet semmissé tenni. Csak sajnos azok a gyerekek, akik érintettjei a borzalmas ügynek, hiába imátkoznak, az ő életükből nem tűnik el három miatyánktól a trauma. Engem megpróbáltak nagyon vallásosan nevelni. Amolyan falusi módon: hittan, vasárnapi mise, álszenteskedés. Nem jött be. Ahogy nőttem, úgy láttam át az álságosságát, a szenteltvízzel mosdatott hamisságot, a hideg templomban elharsogott szentbeszéd hazugságát. Krisztus nem ezt akarta, amit a tanaira építettek. Az egyház (igen, a református is) erőszakszervezetté lett, harsogja a maga igyál vizet igazságát, miközben a potentátjai bort vedelnek. Az ő bűneik bocsánatosak, így nyugodtan gázolnak át mindenen és mindenkin. Én szeretném azt hinni, hogy valahol egy új próféta fonja már a kötelet és igaz dühvel kikergeti ezt a sok semmirekellőt a templomokból. Már alig várom. 

2024. február 29., csütörtök

A Keresztapa nyomában


Megnéztem a filmet előtte, megnéztem utána, a szigeten pedig bejártuk A Keresztapa forgatásának helyszíneit - is. Február elején egy hetet töltöttünk Szicíliában és bármikor indulnék újra. A nap sütött, a tenger csodálatosan kék volt, mindenhol színek és történelmi emlékek. Körbeautóztuk a partot, de be-bementünk a sziget belsejébe is. Taormina nekem egy kicsit csalódás volt, Csontváry, te nyertél. Az Etna viszont nagy kedvenc lett: minden oldaláról láttuk, sőt, hazafelé, a késői repülőúton még felülről is megnézhettem némi tüzes pöfékelését a koromsötétben. Palermo pont annyira volt koszos, kaotikus, lepukkant és zsúfolt, mint ahogy az ember azt elképzeli. Nem szeretnék ott élni, de így a távolból persze azt mondom: egzotikus. Az út szélén mindenfelé 70-80 centért árulták a friss narancsot, egy tonnával szerettem volna magammal hozni, annyira finom volt. De vissza a Keresztapához: a filmben jellemzett figurák - azok a hangok, azok az arcok, az a mimika - folyton fölbukkantak élőben is. Rég elfeledett olasz mondatok jöttek elő a tudatomból, hiába, Itália minden zuga a szívem közepe. Ebből is látszik, mekkora nagy szívem van. :)



Itt ült Al Pacino is valamikor












Képkocka a A Keresztapából