Nyíltszíni ügynökök. Ők mikor számolnak el tetteikkel?

Ha kiderült volna az apámról, hogy ügynök volt, az sem rázott volna meg. Már nem tudná elmondani, mivel vették rá, mit jelentett, egyáltalán, milyen volt az élete akkoriban, amikor az ország ingoványos mocsárban leledzett. Persze nem volt ügynök, miért is lett volna. Valahányszor szóba jött Kádár, mindig vádolta, hogy felakasztatta Nagy Imrét. Folyton a Szabad Európát hallgatta, és 1956-ról  elmesélte, ha nem vágta volna magát olyan gyorsan hasra, eltalálta volna egy golyó. Nem volt hős, egyáltalán nem volt. Élt, mint sok millióan akkoriban, arra berendezkedve, hogy ez már mindig így marad. A pártba sosem lépett be, vasárnap templomba járt és amikor csak tehette, olvasott. 

Harminc évvel ezelőtt kellett volna ezt a fejezetet lezárni, amikor még nem mazsolázták ki a tűzközeliek az aktákat és amikor még el lehetett volna mesélni, hogy ki mit és miért csinált. Hát jó, ezen is túl vagyunk. Engem sokkal inkább izgatnak azok a nyíltszíni ügynökök, akik az elmúlt tizenhat évben embereket jelentgettek újságok hasábjain, televíziók képernyőin és rádiók hullámhosszán. Őket mikor kérjük számon? Ők mikor néznek szembe tetteikkel? Ezreket aláztak meg, feketítettek be, hazudtak róluk, találtak ki sötét meséket, hogy megszolgálják tartótisztjeik bizalmát. Ráadásul mindezzel jó sok pénzt is kerestek. Szeretnék erről is egy listát: azokról, akik "hazafias" indokkal, önszántukból, esetleg aljas anyagi okok miatt álltak be nyíltszíni ügynöknek. Vagy megint elpasszoljuk az elszámoltatást és majd valamikor, évtizedek múlva, utódaink előrukkolnak egy kimazsolázott listával, amelyen megint csak a legjelentéktelenebb figurák maradnak, akikről már senki sem tudja, kicsodák voltak? 

Szexi lesz a bűnözés?

Tisztelt Bíróság! Ellenem politikai hajtóvadászat zajlik. Koncepciós per áldozata vagyok. Előbb volt készen az ítélet, mint a vádirat. Ürgebőrbe kötött hazugságokat úsztattak le a Dunán, de szerencsére az alacsony vízállás miatt elakadt Paksnál és atomizálódott. Valójában büszke vagyok rá, hogy az elsők között hoznak hírbe a külföldről fizetett ügynökök. Hogy mi a bűnöm? Szerintük? Azzal vádolnak, hogy uborka árcédulájával hoztam ki egy gigaméretű okostévét a madaras Tescóból. Hogy elkövettem-e a bűncselekményt? Természetesen nem. Én csak azt csináltam, amit előírtak nekem a pártban. Hogy lett-e otthon uborkacímkés okostévém? Az, kérem szépen, jár nekem. Mert annyit dolgoztam, mint az állat, napi 24 órában álltam készen a vártán és vártam, hogy munkát adjanak. Ez csak egy kis kompenzáció volt. A BMW SUV, amit próbaútra vittem el és azóta is azzal járok, szintén megérdemelten lett az enyém. Nyugodt szívvel állítom, hogy ártatlan vagyok, politikai üldözés és lejáratás áldozatává váltam. Emelt fővel nézek szembe vádlóimmal, és a csopaki nyaralót sem adom vissza, amit Juliska néniéktől csaltam ki meghamisított adásvételi szerződéssel. Minek azoknak a vénembereknek kétszáz négyzetméteres vízközeli ház? Az ellenem fölhozott vádak szerintem jogtalanok, megalapozatlanok és merőben politikai természetűek. Ha mégis elítélnek, Brüsszelhez fordulok. Mert ekkora jogtalanság nem eshetik meg ebben a hazában, akármekkora kétharmaduk is van, ami persze csupán csak a választási rendszer aránytalansága miatt jöhetett nekik össze. Én ártatlan vagyok, az voltam és az is maradok. Tisztelt Bíróság, kérem, hogy mindezeket vegyék figyelembe és ne hozzanak olyan ítéletet, amit majd, ha újra mi nyerünk, nagyon megbánnak. 

Orbán trükkje: Se vele, se nélküle

Elkezdtem összegyűjteni, mivel magyarázzák a fideszesek a bukásukat.

Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője: Még 2024-ben meg kellett volna változtatni a választási rendszert. (Magyarul: másképpen kellett volna csalni.)

Gajdics Ottó: Korábban kellett volna reagálniuk a vádakra, amelyek a Fidesz sajtót propagandának nevezték. (Azok vagytok, propagandisták.)

Kövér a fiatalokat és azok szüleit hibáztatja, meg a kütyüket. A rendszerváltó koncerten részt vevőket egyenesen csőcselékezi. Szerinte mindent megkaptak, de hálátlanok. (Elloptátok a jövőjüket, ember. Nem csak a töméntelen, választási osztogatásra fölvett hitelekkel, hanem az országba telepített szennyező üzemekkel, a zöld átállás késleltetésével, a lélekromboló, agresszív, háborús retorikával, a lebutított közoktatással.)

Jeszenszky Zsolt Orbán indiai útját hibáztatja, illetve az ott "véletlenül" bálványoknak bemutatott áldozattal, aminek következtében a bukott miniszterelnökben felerősödtek a rossz energiák. (Ezt inkább nem minősítem.)

Kocsis Máté nemes egyszerűséggel leárulóz mindenkit, aki valaha is állami támogatást kapott és a választások előtt nem mellettük korteskedett. (Mintha a Fidesz volna az állam és a pénz sem az állampolgárok adóiból, hanem a Fideszesek saját zsebéből származott volna.)

Orbán, a hős, persze a szavak szintjén magára vállalta a felelősséget, de nagyjából úgy, hogy azért ne beszéljünk róla, spongyát rá. Úgy viselkedik, mint akinek köze nem lett volna a gyűlöletbeszédhez, megosztáshoz, az emberek többségének nemzetből kirekesztéséhez, háborús terminológiához, orosz seggnyaláshoz, EU-ellenességhez, Ukrajna elleni ármánykodáshoz. 

Vannak, akik kampányproblémákat látnak, a közvéleménykutatók szándékosan vezettek félre (igaz, ugyanazok négy éve Fidesz győzelmet jósoltak, de ki emlékszik már arra...), mások a nemzetközi környzetben keresik az okokat, és szinte senki nem néz szembe a valósággal: Eljárt fölöttetek az idő, uralkodtatok a nemzeten, megaláztátok, kiraboltátok az embereket, semmibe néztétek a magyarok problémáit. Fújjátok továbbra is, hogy ti vagytok a nemzeti oldal, de ha meg kellene határozni, hogy mit is értetek ezalatt, csak annyi jönne ki, hogy Fidesz. Ráadásul Orbán jól behúzott benneteket is a csőbe, mert elérte, hogy a Fidesz ma egyet jelentsen Orbánnal. Ő pedig már rég nem érti a világot, vele aztán biztosan nem juttok még egyszer hatalomra, de nélküle sem, mert a kétmillió szavazótok nem a Fideszre, hanem Orbánra szavazott. Egy csöppet sem sajnállak benneteket. Oda kerültök, ahová valók vagytok. 

A tapasztalat és a kor

Az idős emberek élettapasztalata egy zárt rendszerben tényleg pótolhatatlan volt. Mindent tudtak, ami a túléléshez kellett, az utódaik pedig tanultak tőlük. Egy faluban például, ahol mindenki évszázadok óta ugyanazzal foglalkozott, biztosan voltak releváns ismereteik az állattartásról, földművelésről, szövésről, fonásról, cipőkészítésről. De aztán nagyobb sebességre kapcsolat a fejlődés, és az új elsajátításának képessége lett fontos. Már nem élünk meg abból az ismerethalmazból, amit fiatalon elsajátítottunk, annyira gyors a változás, szinte ijesztő sebességgel jönnek az újabb és újabb technológiák, ismeretek. Még ha valaki lépést is próbál tartani ezzel, akkor sem értheti meg teljesen az utána jövő generációt, unokáit meg szinte biztosan nem. 

Orbán Viktor azt üzente a fiataloknak, hogy bocsi, de a tapasztalatot a kor adja meg. De milyen tapasztalatot? - kérdezem én, Orbán kortársa. Mert a digitális világban születettek egészen biztosan teljesen más életet igényelnek és élnek, mint elődeik. A határok közé szorított, MSZMP által leuralt, szovjet megszállással megtámogatott ósdi keretek között felnövekedetettek mit tudnak mondani a szabadnak született és minden idegszálukkal szabadságra vágyó fiataloknak? Mi az ő ma is érvényes tapasztalatuk? Hogy az erős előtt hajolj meg, alkuldj meg, a gyengét meg rugdosd csak nyugodtan? A nyugat rossz, de mégis a nyugatot akarjuk utolérni? Hogy nem számít a morál, csak az, amit a többieknek bemesélsz? Nem az a baj, ha korrupt és hazug vagy, hanem az, ha erről valaki hírt ad? Mert sajnos én ezeket a tapasztalatokat látom egyre erősebben a felszínre bukkanni Orbán elnyomott tudatából és csöppet sem csodálkozom, hogy ebből a műmagyaros ihajcsuhaj árvalányhajas zagyvalékból, amit kultúraként akarnak a világpolgárságra vágyó fiatalokra ráerőltetni, nem kérnek. Illetve azt is értem, miért azok tartanak ki Orbán mellett - és nem érdekből, mert ugye az egy másik történet, hanem hittel - akik még mindezek után is mellé húzzák az ikszet. 

Frissen öregedőnek tartom magam: használom a modern technológiát, külföldön - is - élek, úgy járkálok ezer kilométeres utakon, mint egy fiatal. Olvasok, írok, dolgozom, figyelem és azt hiszem értem is a világot. Mégsem venném a bátorságot a fiatal fiammal vitatkozni millió és egy témában: egyszerűen tudomásul veszem, hogy azt ő tudja jobban. És ez rendben is van. Egészen biztosan nem akarom meghatározni, hogyan éljen, mit gondoljon, merre tartson, mert neki ehhez sokkal több megfelelő és releváns ismerete van, mint nekem. Orbán Viktornak is csak azt tudom ajánlani, hogy hagyja a fiatalokat és menjen nyugdíjba. Az unokái minden bizonnyal szívesen hallgatják majd a történeteit a gyerekkoráról, amikor még nem volt telefon, alig néhány embernek volt autója, a falusi utcákon focizni lehetett és az alsósoknak naponta csak négy tanóra volt az iskolában - igaz, szombaton is. Az unokáknak ez már történelem és nem a mai világ irányítására feljogosító tapasztalat. 

Te vagy a hibás

Képzeld el, hogy mész hazafelé délután, a válladon a táskád minden értékeddel, iratoddal - laptop, telefon, bankkártyák, ékszerek, személyes okmányok, pótolhatatlan családi fényképek az ősökről, gyerekeidről, jelszavak védett oldalaidhoz -, és hirtelen neked támad a szomszéd. A táskádat akarja, a mindenedet. Nem adod, védekezel. A szomszéd erősebb nálad, brutálisan ütlegel, egyre nagyobb fájdalmaid vannak, de szorítod, véded, ami a tiéd, ami az életed, és ami egyébként jogszerűen elvehetetlen lenne tőled. Körülöttetek egyre nagyobb a tömeg, van, aki sajnálkozva videóz, de van, aki egyre hangosabban üvölt: Ne védekezz! Add oda! Kibírhatatlan már ez a zajos csetepaté, mit mórikálod itt magad, nem látod, hogy a másik sokkal erősebb? Te szemét, miattad nem tudott átmenni a tejszállító autó, most hogy öntök tejet a kávémban, te mocsok! És üvölt, és hergel és egyértelműen a támadó pártját fogja, mert...erre nincsenek igazán érvei, valójában azért, mert fél tőle és úgy gondolja, ha a kedvében jár, akkor biztosan nyerhet ezzel valamit. Te kétségbeesetten védekezel, hallod az ellenséges ordítást, egyre többen kiabálnak, hogy add már föl, az a táska - a mindened, az életed - nem ér annyit, hogy nekik, a körülötted állóknak ennyire kellemetlen legyen ezt elviselni. Már hallod, hogy hangosbemondókon keresztül üvöltik: miattad nincs tej, kenyér, mert elzárod az utat a szállító autók elől. Te vagy a hibás, te vagy a felelős, te vagy agresszív, te, te, te... Már nem is látod, hogy hová ütsz, csak hadonászol, mikor egyszer csak eltalálod azt is, aki ellened hergel. És ő bizonyítékot nyer morálisan elfogadhatatlan, embertelen, mocskos viselkedésére. 

Családbarát?

Repülővel jöttem vissza a nyári szünet után Berlinbe. A kocsit majd két hét múlva hozza a fiam utánam. A reptéri folyosókon óriási plakátokon hirdetik, hogy a magyar kormány családbarát. Gondolom (tudom), ez a folyamatos önfényezés rettenetesen sokba kerül, ebből is gazdag lesz valamelyik haver vagy rokon. Feltételezem, hogy jó néhány beteg gyermek külföldi gyógykezelésére futná belőle, azokéra, akik most a társadalom jóérzésű tagjainak támogatását kérik. Az emberek rendre adnak adózott jövedelmükből. Az adóból meg ugye plakátok lesznek, hirdetni, hogy a kormány milyen nagyon családbarát. Ezekből a kidobott pénzekből jutna az idős, inkontinenciával élni kényszerülő emberek pelenkatámogatására is, amit ma a családnak - szintén az adózott jövedelemből - kell összedobnia, hogy ne éljen szerettük méltatlan körülmények között. Talán arra is fontosabb lenne költeni, hogy legyen elég idősotthon a magukra maradt öregeknek, akiknek a gyermekei nyugdíj mellett is dolgoznak, hogy ne szegényedjenek el teljesen. Sokat elmond egy országról, ahol az idősotthonok gondozási díja magasabb, mint az átlagnyugdíj. Több heti otthon tartózkodás után visszatérni Berlinbe egyrészt trautmatikus, hiszen az ember a szeretteit hagyja hátra, másrészt felüdítő, mert valahogy minden bevásárlás után azt érzi az ember, itt jobban kijövök a pénzenből: na ja, a különadók, az iszonyatosan magas áfa, a forint gyengesége mind növeli az otthoni árakat. Itt is vannak várólisták, kevés a szakember - bár én még mindig szinte azonnal kerítettem magamnak időpontot -, de a befizetett egészségbiztosítás lefedi a legtöbb vizsgálatot és beavatkozást. A glaukóma vizsgálatért ugyan kifizetek évente 20 eurót, de az ultrahang készülék ott van a rendelőben, ha pajzsmirigy ellenőrzése megyek, vérvételre sem kellett eddig még sehonnan elmennem valamilyen másik egységbe, beleértve a háziorvosomat is. Nem, nem gondolom, hogy emberbarátságból szervezik meg jobban az egészségügyet, ez pusztán számítás: gyorsabban gyógyul, hamarabb dolgozik újra. Ugyanilyen alapon motiválnak mindenhol a megelőző vizsgálatokra, hiszen olcsóbbak, mint egy beteg kezelése. A fogászat biztos drága itt is, bár otthon "maszekba" járok a bevált fogorvosomhoz. Nem olcsó. Szóval családbarát. Igen, Magyarországon adnak támogatásokat jellemzően a középosztálynak, annak a rétegnek, amelyik nagy eséllyel boldogulna ezek nélkül is. De ne szülessen beteg gyermeked (tényleg ne), ne betegedj meg, örökölj lakást valahonnan, és ne szeresd a zöldséget meg a gyümölcsőt. A húst se.  Az igazán szegények meg már úgyis hozzászoktak ahhoz, hogy az ellátás szar, a pénzük kevés, így nem lázadoznak, nagyon könnyen le lehet őket fizetni - irdatlanul költséges agymosás után és mellett - a választások előtt. Folytatják, itt szuper lesz minden majd...hát igen, valahogy mindig csak majd. Bár nekik, akik ezt a mocskos rendszert kitalálták és üzemeltetik, már régen szuper. Naná, hogy nem akarják föladni. Nem is fogják. Itt marad ez, vagy valamilyen hasonló a nyakunkon örökre. 

Orosz gáz jó - hmhm rakétatámadás: legyen béke

Hölgyeim és Uraim, kedves magyar és orosz Barátaim!

Évezredek óta tudja az emberiség, hogy a béke jó, a háború rossz. A magyar nemzeti kormány - egyedüliként az Európai Unióban - békepárti, míg Brüsszel és hű szolgái háborút akarnak. A mostani - hm - sajnálatos incidens Munkácson is azt bizonyítja, hogy a békének nincs alternatívája, egyedül a háborúpárti Brüsszel és csicskásai akarnak továbbra is háborút. Ha béke van, minden van - kivéve normális ügymenet a magyar parlamentben, mert mindig találunk majd valamilyen indokot a veszélyhelyzeti kormányzás meghosszabbítására. 

Hölgyeim és Uraim, magyar és orosz barátaim!

A békepárti magyar kormány mélyen elítéli, hogy feketeseggű Zelenszkij és az ördöggel lapaktált Ukrajna miatt háború zajlik békepárti - kivéve az ellenzék - határaink mellett. Minden áron megvédjük a magyar állampolgárokat, ezért a mostani rakétatámadás miatt berendeltük az ukrán nagykövetet, hogy adjon számot arról, miért nincs még béke Ukrajnában. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mi a béke pártján állunk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy végre békét kössön Ukrajna. Mi nem vetemednénk arra, hogy ártatlan magyar - kivéve a nem fidesz szavazók - állampolgárok vérét ontassuk, ha egy olyan erős és hatalmas ország támadna meg minket, amelyik persze békepárti és nem támadna meg minket soha, mint ahogy soha meg sem támadott. És nem is fog. Soha. Mert gyenge ahhoz, hogy megtámadjon. Ereje ennek az országnak abban rejlik, hogy a magyar kormány ügyes és példamutató tárgyalásának köszönhetően olcsó gázzal lát el minket, ami annyira olcsó, hogy csak a világpiacon vehetnénk ennél alacsonyabb áron energiahordozót, ami nem gáz, csak hordozza az energiát, de nem nekünk. Mert nekünk itt van az olcsó orosz gáz, ami a mi és barátaink családjainak gazdagodását is magával hozza. 

Tisztel Barátaink, magyarok!

Az orosz gáz jó, az ukrán háború rossz. Utóbbi miatt vannak szankciók, azok miatt drága nálunk minden, s míg Vlagyimir szava számukra szent és kőszikla szilárdságú, addig Volodimir háborúpárti és miatta rossz itt minden. Az oroszok eddig minden szavukat betartották - kivéve, amit nem, de ki nézi azt. Mi megbízunk orosz barátainkban, de a szomszédunkban folyó háború arra megtanított minket, hogy ne bízzunk az ukránokban, hiszen háborút folytatnak, ahelyett, hogy békét kötnének. 

Szolgálati közlemény:

Sulyok, húzasd már ki a sajtóanyagodból, hogy az a bizonyos rakétatámadás orosz volt. Egyrészt kit érdekel, másrészt nem is tartozik senkire, harmadrészt ukrán területeken robbant, tehát tulajdonképpen már ukránnak számított.

Szécsényi horror

Két család ebédelt mellettünk egy szécsényi étteremben. Az egyik babakocsis kisgyermekkel. Míg az ételre vártak, a kicsinek a cumisüvegjének támasztott telefonon nyomtak valami színes, hangos mozgó filmet. Gondolom, még büszkék is voltak magukra, hogy gyerekfilmet nézettek a babával, aki rátapadt a képernyőre. Nyilvánvaló volt, hogy nem először csinálják, gyakorlatilag a telefonnal kötik le az egy-másfél éves kisfiút. Ennyi időt és figyelmet - nagyjából semmit - szántak szemük fényére. A másik család - szülők, nagyszülők és egy négy év körüli kislány - szintén úgy gondolta, hogy addig jó, amíg a legkisebb kussol: ő valami Disney szerű ostobaságot bambult, szintén bömbölő hangerőn. Amikor kihozták neki a -gyros-tálat, a gyerek, mint egy kis állat nyalni kezdte a tetején a szószt, aztán kézzel látott neki az ételnek. A nagypapa közben folyton a saját telefonját bámulta, a gyerekhez nem szólt senki. Ezek a gyerekek egyszer iskolába mennek és a szülők majd felváltva szidják és terrorizálják a tanárokat, amiért nem fejlődik megfelelően a gyerekük. Ó, már láttam hasonlóan ostoba apukát, aki a gimnáziumi történelem tanár fogadóórájára várva kifejtette, hogy a gyereke azért tanul rosszul, mert az óvodában (!) nem adtak az óvónők elég memoritert - ezt a szót használta, sosem felejtem el. Amikor megkérdeztem, hogy mégis, kifejtené, mire gondol, akkor azt sérelmezte, hogy nem kellett több versikét megtanulniuk a gyerekeknek az oviban. Ugyanez az ember szülői értekezleten megkérdezte, hogy mit tesz az iskola a gyerek olvasóvá neveléséért. Körülbelül tizenhat éves fiatalról beszéltünk akkor. Én visszakézből megkérdeztem, hogy ő mit tett ezért, amikor a gyerek még kicsi volt, hány mesét olvasott neki naponta. Na, erre a fontos beosztású banki középvezetőnek persze nem volt ideje. Hát meg is látszott a fián.A helyzet csak romlik, egyre súlyosabb. Én nem is értem, sokan miért vállalnak gyereket, ha szemmel láthatóan nincs helye az életükben. Csak nem pénzért?

Ma kilenc éve

Ma kilenc éve kopogtatott nálam a halál, de nem vitt el, mert én voltam az erősebb. Az orvosom szerint egy csoda, hogy túléltem. Nem volt halálfélelmem, egyetlen dolog miatt estem csak kétségbe: mi lesz a gyerekemmel, aki ugyan papíron felnőtt volt már, de valójában még bőven támogatásra szorult. Megúsztam. Időközben ő tényleg fölnőtt, de azért még nem adom meg magam. Ugyanezen a napon egyik nagy kedvencem, Esterházy Péter alulmaradt. A fiam nem merte megmondani, hogy meghalt, mert kiszolgáltatott állapotomban óvni akart. Olvasni nem tudtam, mert nem láttam szinte semmit. Azt hittem, megvakulok. Ez rosszabb lett volna a halálnál is, de ezt is megúsztam. Kilenc év sok idő. Mennyi szépet láttam, mennyi érdekes történt, milyen jó, hogy megéltem ezeket az éveket. Mondhatnm, hogy ha csak ennyi volt, akkor is megérte. De most már mohó vagyok és sokat akarok: látni, érezni, megélni, örülni...és egy kicsit szomorkodni is. Mert ez is vele jár. Ma Esterházyra gondolok, arra a fiatal íróra, akibe tinédzserként egy kicsit talán szerelmes is voltam. De hát kibe legyen szerelmes egy fiatal könyvmoly, ha nem egy szuper tehetséges fiatal íróba? Amikor kiengedtek a kórházból és már biztos volt, hogy látni fogok, elmentem Gannára, a templomba, ahol a családi kriptájuk van. Én így búcsúztam el tőle, bár elfelejteni soha nem fogom, hiszen szinte az összes munkája megtalálható a könyvespolcaimon. Jó, hogy én túléltem és nagyon nagy veszteség, hogy ő nem. 

Felvilágosítás a berlini iskolákban

Otthon ezért keresztre feszítenének, Berlinben kötelező harmadik és hatodik osztályban a szexuális fölvilágosítás - természetesen életkornak megfelelően. Mindehhez megvannak a megfelelő könyvek, segédanyagok. Én idén két hatodikban tanítok NaWi-t, azaz integrált természettudományokat. Az utóbbi órákon foglalkoztunk a szexualitás különböző kérdéseivel. Persze, hogy volt kis zavar, kuncogás, piros arc is, de a gyerekek valójában már nagyon várták a témát, ahogy  a szülők is. Amikor tanárként kezdtem itt dolgozni, először harmadikban tanítottam környezetismeretet. Az első szülőin az első kérdés a felvilágosítás volt és nagyon örültek a szülők, hogy benne van a tervben a téma. Hatodikban tartottunk olyan órákat is, amelyeken a fiúk a férfi szociális munkással, a lányok pedig velem beszélgettek az intim témákról, amikről nem szerettek volna egymás előtt megszólalni. A lányoknak volt mesélni valójuk bőven.  Elszomorító, hogy mennyire ki vannak még mindig szolgáltatva a beszólásoknak, a nyomulásnak, akár a tettlegességnek is. Itt nagyon fontos téma az, hogyan kell és szabad nemet mondani, hogy a testük csak az övék, és senki nem tehet vele az ő engedélyük nélkül semmit. Szóba kerül a szexuális sokféleség is, és - esküszöm - ez nem homoszexuális propaganda, hanem az élet teljesen normális része. Még nem hallottam az iskolai felvilágosítás miatt "megb*zult" gyerekről. Ha nem lett volna otthon a Pride körül ekkora hercehurca, eszembe sem jutott volna erről írni, itt annyira természetes ez. De hát a magyar kormány ebből is csak a saját politikai hasznát szerette volna lefölözni, és hála istennek jól melléfogott. Gondolkodtam, hogy haza megyek "tömeget képezni", de képtelen lettem volna ezt így a tanév vége felé megszervezni, ezért csak innen figyeltem, ahogy a barátaim, idős és fiatal emberek iszonyatosan nagy számban beintettek ennek a romlott hatalomnak. Pogány Judit szavalata alatt  - mi tagadás - elsírtam magam. Jó lenne újra egy normális országban élni - jó lenne, ha legalább majd  hamarosan, nyugdíjasként újra otthon élhetnék.