Vasárnap, sör, világbéke

Ahogy vasárnap délelőtt kezében nyitott sörösüveget lóbálva, föl-fölkacagva ment a járdán,  melynek teljes szélességét igénybe vette, ki-ki vérmérséklete szerint reagált  a szabadság e megnyilvánulására. A templomba igyekvő szép ruhások elítélően csóválták a fejüket. A parkba tartók többsége azonban inkább irigykedve figyelte a gátlásaitól megszabadult polgártárs bugyborékoló jókedvét. Vajon még a tegnapi buli kései hazatántorgója a fehér atlétatrikós, vagy már kora reggel nekilódult, hogy kellemes közérzetűvé igya magát? Velejéig züllött alak tántorgott hazafelé vagy csak egy bohém, aki kicsit hosszabban ünnepelte a szombat estét? Mindegy is, ő jól szórakozott: hangosan beszélgetett magával. Nem volt ott se vita, se szitok, se kutyapicsázás, mindenben egyetértett. És azért ez manapság csöppet sem lebecsülendő.

Jelenetek az S-Bahnról

Egykori sörfőzde. Ma kulturközpont

Tömött S-Bahn hazafelé csúcsidőben. Állok egy négyes ülés mellett és bámulom az előttem ülőket. Négyből négy a telefonjával játszik. Az egyik valamilyen színes buborékokat lövöldöz. Négyből kettő sört iszik. Megfordulok, nézem a hátam mögött terpeszkedőket. Négyből három mobilozik Nem látom pontosan, hogy mit csinálnak, de nyomogatják a gombokat rendesen. Viszont csak egy vedel sört.
Másnap. Anyuka két gyerekkel trükközi föl magát a szerelvényre, ami szerencsére félig üres. Igaz, elég későn is van már. Az egyik gyerek még picike, kocsiban ücsörög. Előtte egy félig megcsócsált hamburger. Anyuka bemanőverez a sarokba. A nagyobbikat beülteti az ablakhoz, a kocsit beállítja a két négyesülés közé. Mobil elő, szorgos gombnyomogatás...Elbambulok. Mire föleszmélek, a babakocsi rakétaként lő ki és süvít a kocsi másik vége felé. Anyuka több másodperces késéssel rohan a gyereke után, de még időben megmenti. (Csupasz pisztoly hány?). Kocsi vissza, fék behúz, mobil újra beüzemel.
Ma. Ahhoz már hozzászoktam (nem, még mindig nem szoktam hozzá), hogy mindenféle ember mindenhol sört iszik. De ma egy öreg fószer kimaxolta az alkoholélményt. Nem aprózta el,  vörösbort kortyolgatott kedélyesen. Jó huzata volt, mert alig egy ujjnyi maradt az üveg alján, amikor visszatette a szatyrába. Én leszálltam, ő maradt még. Remélem, az út végéig kitartott az itóka.

A világ leghosszabb sörutcája

Ember, ember hátán

Ezen a hétvégén talán állt is az az önmeghatározás, amivel ez a berlini sörfesztivál hirdette magát. A Frankfurter Tortól indult el a pavilonok tömege és valószínűleg majd' az Alexander Platzig tartott. Kihagyhatatlannak gondoltam, mivel azt írták, hogy rengeteg kis sörfőzde kínálja termékét. A szokásos szombat esti mozi előtt gondoltam tiszteletem tenni. A villamos az esemény főbejáratánál nagyjából kiürült. Viszont más valószínűleg jobban szereti a sört és kitartóbb nálam, ugyanis kirándulásom nagyon rövidre sikerült. Ekkora tömeget rég láttam már. Két sor pavilon közé voltunk beszorítva de úgy, hogy haladni sem lehetett. Nagyon hamar meggondoltam magam és elmenekültem a babakocsiban üvöltő szerencsétlen csecsemők, a már kora este "igen jókedvű" felnőttek és a gyorsan zombivá változó sörfogyasztók, valamint a különböző helyen más-más zenét játszó bandák hangzavara elől. Nem nekem való az ilyen. Ráadásul annyira  meleg volt, hogy attól véltem, egy pohár sörtől is megfájdul a fejem. Miközben a Kulturbrauerei felé sétáltam, azon morfondíroztam, milyen szülő az, aki ekkora tortúrának teszi ki csecsemőjét, a lábak között, nyakig porban húzva-vonva szegény kicsit.
Szerencsére a film nagyon jó volt (Monsieur Claude und seine Töchter - egy igazi multikulti, roppant szórakoztató történet Franciaországból). És utána megvolt a sör is: kényelmesen, beszélgetéssel körítve, a meleg nyári este megkoronázásaként - ahogy kell.