A következő címkéjű bejegyzések mutatása: multikulti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: multikulti. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 23., vasárnap

Gyereknevelés az S-Bahnon

Falra festett vonat

Pénteken, munkából hazafelé az S-Bahnon hulla fáradtan ültem le egy kamasz srác mellé. Átellenben ült egy még viszonylag fiatal, nagyon szép, intelligens tekintetű nő zöld kendőben.  A majd bokáig érő szintén zöld lepel alatt farmert viselt és modern edzőcipőt hordott. Mellette egy fogszabályzós, hosszú hajú kamaszlány, az ölében egy négyéves forma kislány. Hatalmas bevásárlószatyor terpeszkedett a lábaiknál. A mellettem ülő srác a mobiljával matatott. Arra kaptam föl a fejem, hogy a nő a a fiúnak magyaráz valamit lendületesen. Nem dícsérte az biztos, de nem is emelte föl különösebben a hangját. A fiú morgott, nagyon mérges volt, de engedelmesen átadta a telefonját a nőnek, aki a táskájába tette. Törökül beszéltek, de néha német szavakat is használtak. Annyit megértettem, hogy egy hét. Még mutatta is az ujjaival a hét napot. A fiú arca rettenetesen megnyúlt, de - hát hiszen kamasz - vonogatta a vállát és azt hajtogatta, hogy neki mindegy. A metakommunikációja azonban árulkodott arról, hogy telibe talált a büntetés. A fogszabályzós kamaszlány csúfolódni kezdett (gondolom a srác nővére lehetett), de a nő rövid úton leintette. Tovább magyarázott, mire a srác dúlva-fúlva magához vette a méretes pakkot.
Nem ismertem az előzményeket, fogalmam sem volt, miről beszéltek, mi történt, mégis, nagyon szimpatikus volt a nő viselkedése: józanul, kiabálás nélkül jelezte gyerekének, hogy bizonyos tetteknek következményei vannak. Pontosan megmondta, hogy ez most hétnapos mobilmegvonás. Látva a mozdulatot, ahogy a telefont elsüllyeztette a táskájában, biztos vagyok benne, hogy az hét napig nem kerül elő onnan. Igazából semmi különös nem történt: egy anya megregulázta a fiát. Mégis, ebben a kulturális kavarodásban annyira jó volt látni, hogy mennyire egyformák vagyunk. Mindegy, hogy mit viselünk, milyen nyelven beszélünk, sokkal több minden köt minket össze, mint ami elválaszt.  És ezt akkor, amikor a más kultúrák elleni uszítás olyan hangos, hogy néha már a saját hangunkat sem halljuk, nagyon fontos kihangsúlyozni.

2014. június 8., vasárnap

Dobvasárnap - multikulti fesztivál



Hát nem gyönyörű?

Berlin megmutatta, milyen egy modern, befogadó nagyváros. Egyetlen délután fölvonultatta mindazokat az értékeket, amiért érdemes idejönni és itt maradni: sokszínűség, tolerancia, kíváncsiság, elfogadás...Persze, hogy itt is vannak problémák, hiszen Berlinben is sokféle ember él, vannak, akik a pokolba kívánják a migránsokat és vannak, akik nem csak kívánják, de tesznek is azért, hogy kevesebb idegen legyen a városban. De ma délután örömünnep volt: egy igazi vidám, jól szervezett multikulti utcafesztivál. A kánikula dacára tömve volt a Hermannplatz és környéke. Még mindig zúg a fejem a tamtamtól, mivel szinte minden második csoport dobszóra vonult. Az itt élő nemzetiségek tucatjai képviseltették magukat: idősek, fiatalok, gyerekek, nők, férfiak, nőnek öltözött férfiak vették föl büszkén népviseletüket, mutatták meg, hogy mennyi szín, mennyi érték található bolygónkon és persze Berlinben.

Koncert egy teherautóról, ahogy kell

Elmélyülésre nem volt alkalmas a hely és az idő

Berlini busó

Fesztiválhangulat

Micsoda színek

Dob minden mennyiségben

Dob és tánc

...és megint tánc

...és újra csak tánc

Nem számít, ki hány éves

A lényeg, hogy jókedvvel tegye


2014. március 23., vasárnap

Multikulti a buszon

Csak légy nyitott - ennyi az egész

Átlagos szombat délután egy neuköllni buszjáraton. Két kislánnyal utazom. Egyikük szerb-roma származású, másikuk orosz gyökerekkel rendelkezik. Én, ugye, magyar vagyok. Az úton megismerkedtünk egy palesztin pasival. És akkor a többiekről még nem is tudtunk semmit...

2013. november 19., kedd

A berlini ufó

Ők ilyennek képzelnek egy ufót

Egyszer volt, hol nem volt, még a Lipschitzallee-i lakótelepen is túl, ott, ahol esténként a jól szituált, neuköllni őslakosok értékes autóikkal családi házaik felé tartanak, volt egyszer egy ufóról elnevezett gyerekklub. Mit volt: még mindig van! A röpülő csészealjra hajazó építményben a környékbeli, elsősorban panelben élő gyerekek sokféle program részesei lehetnek. Mi hétfőn látogattunk el oda két lakóotthonbeli kislánnyal. Készítettünk vasalható gyöngyből szívet és csillagot, csocsóztunk és utána örömzenélésben vettünk részt az emeleti stúdióban. A klubban időt töltő gyerekek korra, nemre, származásra is sokfélék voltak. Csakúgy, mint az ott dolgozó felnőttek. Én például ugye, magyarként vittem oda egy szerb és egy orosz gyökerekkel rendelkező kislányt. A bejáratnál egy boszniai nő fogadott, aki a háború elől menekült annak idején szüleivel Berlinbe, a zenefoglalkozást pedig egy Törökországban született, de már évtizedek óta itt élő férfi vezette. Ez ám az igazi multikulti. Aki nem hiszi, járjon utána.