Mozog a lépcső

A zöld még mindig sok

Amíg az ember csak nyaralni vagy gyereket látogatni járt Berlinbe, mindent nagyon szépnek és fantasztikusnak talált: a tömegközlekedés szuper, a tájékoztatás alapos, a város tiszta, biztonságos, elképesztően sok a zöldterület, az utcák szélesek, sosincs dugó...szóval mindig, minden klappolt. Amikor aztán ideköltözik az ember, egy idő után differenciáltabban, árnyaltabban látja ugyanezeket a dolgokat: a tömegközlekedés időnként döcög. Különösen az S-Bahn. Gyakran késnek, sőt, egyenesen kimaradnak a járatok. A városban kifejezetten kevés a köztéri kuka, ezért mindenki szétdobálja a szemetet. A járdák kutyaszarosak. A hétvégi, teljes várost behálózó buliözön után széttört üvegek, cigarettacsikkek hevernek mindenütt. Mióta tavaly ősszel agyonvertek az Alex mellett egy ártatlan fiatalembert, aki egy szintén ártatlan másik gyerek segítségére kelt, már senki nem gondolja, hogy Berlin ugyanaz, mint azelőtt volt. És mióta fényes nappal a villamoson, egy idióta bajkeverő a szemem láttára fejelt le egy idős férfit, csak, mert az rászólt, hogy ne karcolja össze az ablaküveget, én is óvatosabb vagyok. A zöldterület még mindig sok, az utcák szélesek maradtak. De annyira azért nem, hogy ne alakulnának ki dugók.
De mindez csak mellékzöngeként, egy konkrét ügy kapcsán jutott eszembe. Körülbelül két hónapja (de lehet, hogy még régebben) mentem el először abba az iskolába, ahol most dolgozom. A Hermannstraße megállónál szálltam le az S-Bahnról, és nem működött a fölfelé vezető mozgólépcső. Már akkor sem értettem, hogy miért nem fordítják meg a lefelé vezetőt, hiszen fölfelé nehezebben gyalogolnak az emberek, de még naivan azt hittem, talán most romlott el a szerkezet. Azóta figyelem, hogy mi történik: a lépcső lefelé működött, fölfelé nem. Rejtély, hogy miért nem lehet hónapokon át megjavítani egy nyavalyás lépcsőt. De ha nem lehet, mert nem lehet, mert sprórolnak, mert tehetetlenek, mert rossz kézbe került az S-Bahn, akkor legalább miért nem fordítják meg a menetet, miért nem fölfelé mozog. Sosem fogom megérteni. És csodák csodájára, mára megjavították, mozgott fölfelé is, aminek eddig is futnia kellett volna. Hát, kérem, Németország sem az, aminek mondja magát, de még csak nem is az, aminek mi elképzeltük. Elég, ha a folyton egy évet csúszó reptér projektre gondolunk. Na jó, a mi négyes metrónk építését azért még ők sem tudják alulmúlni.