Valamikor a kilencvenes évek elején volt egy rendezvény, ahol talán Lengyel László jósolta azt, hogy a magyar sajtó sosem lesz szabad. Mert a politikai elnyomásnak ugyan vége, de helyette gazdasági érdekek gyűrik maguk alá a sajtót. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy huszonöt év kell csupán ahhoz, hogy egy végtelenül arrogáns hatalom újra véleménydiktatúrára törjön és ellenvéleményt nem tűrve, bármin és bárkin keresztülgázolva egy hagymázas ideológiát szajkózva bedarálja az országot, biztosan nem hiszem el. A tudás hatalom, ez nem kérdés. Akié az információpiac, azé a hatalom.Senkinek ne legyenek kétségei: aminek tanúi vagyunk, az a teljes hatalom megszerzése érdekében, gazdasági intézkedésnek álcázott politikai döntések nyomán a magyar információpiac zsebrevágása. Lassan már tényleg nincs mit olvasni, nincs honnan tájékozódni.
Nem hiszem, hogy Magyarországon rövid időn belül bármi is megváltozik. Két lehetőség maradt: valaki vagy megvásárolható vagy eltiporható. Megszűnt az együttműködés. Két, a másik felet alapjaiban nem értő tábor áll egymással szemben. Az árok egyre mélyebb és szélesebb közöttük, már csak üvölteni tudnak egymással. Aki tehette elhagyta az országot, aki maradt, annak az életét megmérgezi az értetlen gyűlölködés. A szabadság utáni vágy és a tenniakarás újra apró kis szigetekbe húzódik vissza. Demszky, lassan készítheted a stencilgépet! Valahol megint el kell kezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése