Szünet után újra Berlinben

Havas hegyek fölött repültünk

Letelt a téli szünet. Több mint egy hétig voltam otthon. Megnéztem három alapítványi, alternatív iskolát, mert gondolkodtam a hazaköltözésen. Tetszettek is volna, csak hát a pénz...Valahol roppant megalázó a pedagógusokra nézve, hogy egy bolti eladó vagy egy sofőr is többet keres náluk. És nem vonulnak kiabálva az utcán. Reménytelen. Be kell látnom, hogy a hazámnak nincs szüksége rám. Az egész "gyere vissza" duma csak egy nagy humbuk. Rabszolgák kellenek, akik kevés pénzért szorgalmasan, kussban végzik a dolgukat. Hát erre én sosem voltam alkalmas. Ezt leszámítva (azért ez eléggé mellbevágó tapasztalat volt) nagyon jól éreztem magam otthon: voltam színházban, moziban, barátokkal találkoztam, a családom kényeztetett és nagyon sok időt töltöttem a gyerekemmel. Jókat beszélgettünk. Ma reggel a repülőtéren találkoztam a barátnőmmel, városnézőbe indultak a lányával Párizsba. Jó nekik, ők szerdán hazamehetnek, nekem erre hat hetet kell várnom. Persze legyen már végre félig teli a pohár: hat hét múlva újra hazamehetek, húsvéti szünetre, akkor már két hétre. Hatszor négy munkanap, ezt ki lehet bírni. Vagyis hát csak remélem, hogy megmarad a heti négy munkanap, mert péntekente nem kellett dolgoznom. Imádtam a hosszú hétvégéket. De holnap új órarendet kapunk, meglátjuk, hogyan alakul a következő félévem. Remélem, jól.