Végül mind
odajutunk, feleim, vissza a porba.
A fák
között beszüremkedő fény is azt a megnyugvást hozza,
hogy rendben van ez így: van eleje és van vége.
Csak az
számít, hogy a kettő között mi megy végbe.
Hogy kell-e
siratni kő vagy szórjanak szét a légbe,
a temető
csöndje idéz vagy csak a szív dobban érte,
mindegy is
talán. Ki jön, el is megy végül.
Valakik
hordozzák génjeitek emlékül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése