Holnemvolt

Seholország sohanépe

magát egy nemzetnek nézte.

A nemzetnek minden része

azt gondolta, csak őérte

csörgedez a Duna délre.

S bár szavakban ugyanúgy szólt

minden mondat, mit kigondolt

a széttört egész apró része,

a sokféle rész egészen

eggyéválni nem állt készen.

Mindig jött, ki jobban tudta,

vita helyett ordította,

hogy csak az ő világa ér,

a fán sem terem levél

nélküle, s inkább kivágta

az egész fát, minthogy várna

a másik fél igazára.

Seholország sohanépe

ezernyi darabba tépve.

Csak a saját hangját hallja

mindenki és nem zavarja,

hogy közben új Bábel épül.

Mit hagynak itt így emlékül?

Fekete helyett a fehér,

macska helyett meg az egér,

egynek falu, másnak város,

jobbra, balra egyként sáros,

szitokszavak, fenyegetés,

sosem lesz a részből egész.