Hetek óta sütök, mint egy megszállott. Még soha nem voltam ennyire produktív karácsony előtt. Egyre több fémdoboz tetejét zárom rá a csokis, gyömbéres, marcipános kekszekre, mézeskalácsokra, kókuszos csókokra, a hűtőszekrényben ott a macaron, a zserbógolyó és a tiramisu. Na jó, az utóbbiak nem a karácsony miatt készültek: a fiam itt ünnepelte a születésnapját. Előjött belőlem a cukrász. Ügyes sosem voltam, a kezem alól szerencsére finom, de nem túl szép cucc kerül ki. (Azzal vígasztalom magam, hogy fordítva rosszabb lenne.) Közben egy űzött vadnak érzem magam, csúcsra jár az iskola, folyton van valami plusz értekezlet, amire ott kell még egy délután maradni, hétvégente elsősegély tanfolyam, meg adventi vásár. Aztán aktuálisak voltak az orvosi vizsgálatok is, azok is csak vitték az időt. Jó lesz leállni egy kicsit. Holnap még hosszú napom lesz, kedden már csak négy órám. Utána irány haza. Bár, ha a lelkem legmélyére nézek, már nem vágyom annyira az otthonlétre. Nekem már ott a karácsony, ahol a gyerekem van. És ez most már akár lehet Berlinben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése