Figyellek egy ideje és szomorúan látom, hogy mindig nagyon dühös vagy. Nem értem. Tizenhárom éve ti vagytok hatalmon (persze ez így nem igaz, de veletek ezt hitetik el). Az történik, amire négyévente a voksodat adod. (Legalábbis veletek ezt hitetik el.) Mégis azonnal ugrassz, ha valaki kritikát merészel kifejteni, ha valaki valamivel nem ért egyet, ha valaki negatív jelzővel illeti az embereteket. Hát nem mindegy ez neked? Hadd szidják, úgysem érnek el vele semmit. Akkora hatalom és olyan vagyon koncentrálódott egyetlen centrumban, ami ellen már nincs szó, nincs tett, nincs akarat. Ahogy most kinéz, ti maradtok az ország élén a világ végéig. Mégsem bírsz elviselni még egy icipici ellenkezést sem. Mit akartok még magatok alá gyűrni? Az agyunkat? Az összes még szabad gondolatunkat? Azt a csenevész reményt, hogy az unokáinknak talán mégis jobb lehet? Miért fáj neked, hogy még mindig nem minden és mindenki egyforma, hogy még mindig nem lép mindenki egyszerre? Miért érzed személyes kötelességednek megvédeni a védhetetlent, hátadra vennni a vállalhatatlant és persze az agyagba döngölni minden mást, ami nem fér bele az egyre szűkebbre szabott teretekbe. Miért baj az, hogy én az eget kémlelem és fölülről nézem a világot? Miért fáj nektek, hogy én nem elégszem meg a központosított propagandával és megpróbálom a társadalom sokszínűségét szem előtt tartani? Miért nem normális, ha elvárom, hogy azok is élettérhez jussanak, akik nem álltak be a népnemzeti operettkultúra bérhírnökei közé? Miért nem alapvetés, hogy minden adófizető azonos jogokkal rendelkezzen? Nincs jó diktatúra, csak aljas és a levegőt mások elől elszívó, a rombolásban és szerzésben soha meg nem pihenő, egyre terebélyesedő és a valóságot már el- és fel nem ismerő akarnokság létezik. Együtt voltunk gyerekek, együtt jártunk iskolába, együtt éltük át, hogy nem jó az, ami van. Most még rosszabb, neked ez mégis megfelel. Rendben, a te döntésed. De ne gyűlölj mindenkit, aki ezt másként látja, másként gondolja, mint te! Ha én elfogadom a te elhivatottságod, hűséged, fogadd el te is a másik világlátását. Annál inkább, mivel ez a ti világotokat nem rengeti meg. Bárcsak megrengetné!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése