Publikálták a legutolsó népszámlálás adatait és sokakat sokként érte a magukat vallásosnak tartók arányának jelentős visszaesése. Gyakorlatilag az összes történelmi, államilag támogatott vallás híveinek száma csökkent. Megy a találgatás, mindenki a maga szájíze szerint próbálja megmagyarázni a jelenséget. Lenne rá egy fogadásom, hogy valódi szembe nézés, ne adj isten az utóbbi évek tevékenységének újragondolása e tények ismeretében sem következik be. Nekem is van egy megoldásom, a magam szerény példáján kereresztül: Katolikusnak kereszteltek, pár hetes lehettem, így - értelemszerűen - senki nem kérdezte meg, hogy akarom-e. Vasárnaponként reggel kivertek az ágyból és elvittek a templomba. Ott télen-nyáron - időnként farkasordító - hideg volt. A pap számomra tök érthetetlen és rettenetesen hosszú prédikációkat tartott, egy óra biztosan elment ezzel az akkor még egyetlen szabad napból. (Amikor én gyerek voltam, a szombat is munkanap volt). Gyűlöltem korán kelni, folyton fáztam, ezért ez az egész egy hatalmas púp volt a hátamon. A vénasszonyok káráltak, a férfiak kocsmába vonultak, mi pedig délre értünk haza. Az egészben nemhogy közösséghez tartozás élménye nem volt, az egész csupán egy kötelező rossz volt a számomra. Mindehhez még hozzájárult, hogy a hittant a nulladik órában tartották, így - utalva az előzőekben már kifejtett koránkelési nehézségeimre - ott is megpróbáltam hibernálni magam, hogy nyitottnak tűnő szemmel egy kicsit még tovább kómázhassak. Amit a pap nem honorált, állandóan csesztetett, hogy miért nem jegyzetelek, meg miért nem aktivizálom magam. A nővérem nemes egyszerűséggel ellógta ezeket a reggeleket, de az atya kismotorjával tett családlátogatást nálunk, hogy bemószeroljon minket. Meggyőződésem, hogy apám sem hitt, de ő tette, amit egy faluban az embereknek tenniük illett. Anyám dettó. Nos, amikor öntudatra ébredtem és végre volt elég eszem és átgondoltam a világ dolgait, rájöttem, hogy mások elvárásai szerint élni a legnagyobb hülyeség, így minimalizáltam ezeket a vallásos megjelenéseket. A népszámlálásokkor rendre katolikusnak vallottam magam, hiszen annak kereszteltek és a statisztikákon kívül nem volt sok jelentősége annak, hogy mit mondok. De aztán lett. Nagyon is lett. A Fidesz népvallást akart csinálni belőle és elkezdte tolni az oktatást, a kultúrát és az életmódot egy politikailag hasznos vallásos irányba. Na, itt már volt tétje, hogy mit ikszelek be, és száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondoltam így. Nos, kedves történelmi egyházak, a kormánypárthoz dörgölőzésetekkel rúgtatok egy hatalmas öngólt, bár kétségem sincs, hogy ez az anyagi támogatásotokat nem fogja érinteni. Ugyanúgy megkaptok mindent és még annál is többet, mint amit kértek. Mert a Fidesz még mindig azt hiszi, hogy a vallásos maszlaggal átitatott nevelés majd kitermel egy új hívő generációt. Ami ebben a legtragikusabb, őket egy csöppet sem érdekli, hogy valóban hívők-e, a lényeg, hogy úgy tegyenek és álljanak szorosan mellettük, ha kell. Amúgy meg csináljanak, amit akarnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése