Nagypéntek van, bűnbánat ideje. Úgy is mint brüsszelista ügynök és külföldre költözött hazaáruló, szánhatnám-bánhatnám vétkeimet. De miután olvastam - nem, egy ötös interjút a borzalmas Honttal és a hányingert keltő Orbánnal nem bírnék végighallgatni -, hogy a maszületett bárány Orbánt nem tudják megfogni ezért támadják a családját és a barátait, még egyszer átgondoltam saját hazaárulásomat. Mert mit vár el tőlem ez a szent föld, ahová születtem? Hogy tűrjek el minden társadalmi igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, sőt, asszisztáljak is szavazatommal hozzá? Hogy alázatosan hajtsam fejem a kifejlődő diktatúra egyre több szabadságjogot elvevő igájába? Hogy bágyadt elmével ünnepeljem a nagy őt, az egyetlen mindenttudót, aki még az éjszakáit is értünk gyötrődi át, hogy reggelre egy újabb fantasztikus, valakit (saját magát) megvédő törvényt agyaljon ki? Hogy csöndben hallgassam...Hallgassam? valük együtt fújjam az ostobábbnál ostobább, szemenszedett hazugságokat? Hogy gyűlölködjem, leköpjem honfitársaim? Hogy az értünk kereszthalált halt Krisztus minden elvét felrúgva üljek be húsvétkor a misére és játsszam el, milyen nagy hívő vagyok? Igen, ha így tennék, akkor lennék szerintük igazi hazafi. Egy szavazat a mai magyarság ára, amit jó helyre ikszel az ember. Amúgy szerintem is, de az a két egymás metsző vonal jövőre sem az ő nevük mellé kerül. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése