Olyan kövér volt a nő, hogy egészen biztosan nem tudott volna leülni az S-Bahnon. Minimum két hely kellett volna a számára, de péntek reggel hatkor sincs ennyi szabad ülés. Mióta olcsó lett a bérlet, szemmel láthatóan sokkal többen használják a tömegközlekedést. A nő hátán lévő hátizsákból egy fehér macska bámult a világra megadóan a sűrűn szövött hálón keresztül. Nem tűnt ijedtnek, valószínűleg hozzászokott már, hogy így utazik. Inkább unatkozni látszott. A nő az egyik kezében természetesen mobiltelefont szorongatott, a másikban tartotta a kicsi és csúnya kutyájának pórázát. Nem vagyok egy nagy kutyaszakértő, nekünk mindig keverékünk volt, de azt hiszem, mopsz lehetett. Az eb nem hordott szájkosarat, ellenben a szíj elég méretesre hagyott hatótávolságán belül mindenkit megszimatolt, akár akarta az illető, akár nem. A kövér nő néha rászólt a túl kíváncsi jószágra, de nem vitte túlzásba a fegyelmezést. Elvégre szabadság is van a világon. A nőben sok minden megtestesült, amit napjainkról kicsit cinikusan a világról gondolunk: elhízás, gyerek helyett állatok (ez persze csak feltételezés, hiszen lehet, hogy már leadta az óvodában vagy az iskolában utódait), kütyüfüggés. És ez még csak a kezdet. Az igazi mobilgeneráció most nő csak föl. Néha arra gondolok, hogy semmi más nem történik, csak folytatódik az evolúció. A társadalom egy - kisebb - része továbbfejlődik, okos, művelt, ők azok, akik a többség részére kifejlesztik azokat a módszereket, eszközöket, amik megszabadítanak a gondolkodás nehézségétől. Aztán - ha a bolygónk bírja még - majd jó tízezer, százezer év múlva arról tanulhatnak az iskolában a szuperintelligensek, hogy éltek valaha a világon az úgynevezett értelmes emberek, akik a fejlődés során valahogy eltűntek a történelem útvesztőjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése