Az idős emberek élettapasztalata egy zárt rendszerben tényleg pótolhatatlan volt. Mindent tudtak, ami a túléléshez kellett, az utódaik pedig tanultak tőlük. Egy faluban például, ahol mindenki évszázadok óta ugyanazzal foglalkozott, biztosan voltak releváns ismereteik az állattartásról, földművelésről, szövésről, fonásról, cipőkészítésről. De aztán nagyobb sebességre kapcsolat a fejlődés, és az új elsajátításának képessége lett fontos. Már nem élünk meg abból az ismerethalmazból, amit fiatalon elsajátítottunk, annyira gyors a változás, szinte ijesztő sebességgel jönnek az újabb és újabb technológiák, ismeretek. Még ha valaki lépést is próbál tartani ezzel, akkor sem értheti meg teljesen az utána jövő generációt, unokáit meg szinte biztosan nem.
Orbán Viktor azt üzente a fiataloknak, hogy bocsi, de a tapasztalatot a kor adja meg. De milyen tapasztalatot? - kérdezem én, Orbán kortársa. Mert a digitális világban születettek egészen biztosan teljesen más életet igényelnek és élnek, mint elődeik. A határok közé szorított, MSZMP által leuralt, szovjet megszállással megtámogatott ósdi keretek között felnövekedetettek mit tudnak mondani a szabadnak született és minden idegszálukkal szabadságra vágyó fiataloknak? Mi az ő ma is érvényes tapasztalatuk? Hogy az erős előtt hajolj meg, alkuldj meg, a gyengét meg rugdosd csak nyugodtan? A nyugat rossz, de mégis a nyugatot akarjuk utolérni? Hogy nem számít a morál, csak az, amit a többieknek bemesélsz? Nem az a baj, ha korrupt és hazug vagy, hanem az, ha erről valaki hírt ad? Mert sajnos én ezeket a tapasztalatokat látom egyre erősebben a felszínre bukkanni Orbán elnyomott tudatából és csöppet sem csodálkozom, hogy ebből a műmagyaros ihajcsuhaj árvalányhajas zagyvalékból, amit kultúraként akarnak a világpolgárságra vágyó fiatalokra ráerőltetni, nem kérnek. Illetve azt is értem, miért azok tartanak ki Orbán mellett - és nem érdekből, mert ugye az egy másik történet, hanem hittel - akik még mindezek után is mellé húzzák az ikszet.
Frissen öregedőnek tartom magam: használom a modern technológiát, külföldön - is - élek, úgy járkálok ezer kilométeres utakon, mint egy fiatal. Olvasok, írok, dolgozom, figyelem és azt hiszem értem is a világot. Mégsem venném a bátorságot a fiatal fiammal vitatkozni millió és egy témában: egyszerűen tudomásul veszem, hogy azt ő tudja jobban. És ez rendben is van. Egészen biztosan nem akarom meghatározni, hogyan éljen, mit gondoljon, merre tartson, mert neki ehhez sokkal több megfelelő és releváns ismerete van, mint nekem. Orbán Viktornak is csak azt tudom ajánlani, hogy hagyja a fiatalokat és menjen nyugdíjba. Az unokái minden bizonnyal szívesen hallgatják majd a történeteit a gyerekkoráról, amikor még nem volt telefon, alig néhány embernek volt autója, a falusi utcákon focizni lehetett és az alsósoknak naponta csak négy tanóra volt az iskolában - igaz, szombaton is. Az unokáknak ez már történelem és nem a mai világ irányítására feljogosító tapasztalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése