Búcsú a karácsonytól

Ennek is vége van

Nézem a karácsonyfát. Holnap hajnalban visszaröpülök Berlinbe. Megint egy évet kell várnom erre a nagyon megnyugtató, szép időszakra. Idén csodaszép meglepetésem volt. Mivel elég későn, december 21-n délben értem csak haza, annyira vágytam rá, hogy várjon itt egy feldíszített fa, ami mellett néhány este még elüldögélhetek a gyerekemmel (aki december 26-án reggel Amerikában utazott). Hazaértünk, a teraszon ott állt egy csodaszép fenyő, szóval nem teljesült az álmom - gondoltam. Majd beléptem a lakásba, tovább a nappaliba és ott állt egy plafonig érő, gazdagon feldíszített fa. A könnyeim nyeldestem örömömben. A gyerekem azt mondta, hogy keményen dolgozom, megérdemlem, hogy most pihenjek egy kicsit. Hát melyik anya ne bőgne ettől? A teraszon a fa amúgy a nővéreméké volt. Szóval a meglepetés kétszeresen is jól sikerült. De most búcsút kell vennem a fától, az otthonomtól és vissza kell - legalábbis egy időre - rázódnom a hétköznapokba. De feltett szándékom, hogy változtatok az életemen, szóval a búcsú szerintem már csak ideiglenes. Persze jó lenne, ha Magyarországon is változna végre valami, mondjuk az embereket elkezdené érdekelni a szabadság, a demokrácia, az önrendelkezés. Mert ahhoz, hogy kedvem legyen újra itthon élni, ahhoz azért változnia kellene a körülményeknek. Valamiért azt gondolom,  ez is bekövetkezik. Sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy nem a nagy szabadság - és önrendelkezési vágy fogja kikényszeríteni ezeket a szükséges változásokat, de talán mindegy is. Majd csak vége lesz ennek a migránsozásnak, sorosozásnak és az emberek észhez térnek. Muszáj Európát választanunk, nincs más alternatíva.