2018. június 5., kedd

Az idő



Hol cammog, hol sasszárnyakon suhan,
megugrik vagy szakadékba zuhan,
ráncaidon csücsül, pörölsz vele,
elkéstél – súgja, de nem törődsz bele.

Fehérre festi hajad és nevet,
fityiszt mutat, elmarja gyermeked,
még hiteget, jövőt ígér neked,
utána kapsz, de üres marad kezed.

Viccesnek tartja, hogyha bottal jársz,
elrejtőzik, ha új esélyre vágysz,
elsöpör, amikor útjába állsz
s nem érti a végén, hogy még mire vársz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése