Hová lettek
a megfáradt gondolatok,
az újraírt
életutak mit titkolnak el?
Amire egykor
büszkén hivatkoztatok,
a fiók
mélyére miért rejtitek el?
Elrongyolódott,
koszos köpönyegetek
hányszor
tudjátok még kifordítani?
A
szétmállott szövet rostjai között
látszik-e
még arcotok, az igazi?
Van-e még
súlya a kimondott szónak,
mi tovább él,
mint az ellobbanó gyufaláng?
S
gerinceteknek, a folyton meghajlónak
ad-e még
tartást a meghunyászkodás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése