Az afrikai férfi reggel fél hétkor nyitott sörösüveggel szállt föl a berlini Ringbahn egyik kocsijába. Hangosan gajdolni kezdett, hol énekelt, hol valamilyen fura zagyva, angolra hajazó szöveget üvöltött (amúgy a maszk még mindig kötelező a tömegközlekedésen, de ki tud maszkban ordibálni meg sört inni...). Nehéz volt eldönteni, hogy még részeg, már részeg vagy esetleg totálisan buggyant - és részeg. A közelében ülő nő néhány megálló után nem tudta tovább tűrtőztetni magát, rászólt, hogy ugyan már ne legyen olyan hangos. A pasi azonnal fenyegetni kezdte, ömlött a fucking a szövegéből. Az utasok egy része - vérsmérsékletük szerint halkan vagy hangosan - méltatlankodott, természetesen az is elhangzott, hogy a fickó tuti szociális segélyből él, amit mi fizetünk és ezt kapjuk cserébe. Közben egy fiatal férfi a nő és az egyre agresszívabb ember közé állt, nehogy az megüsse. Nem szólt egy szót sem, de gyakorlatilag elszigetelte a nőt az afrikaitól. A nő mellett ülő tagbaszakadt férfi félig felállt és a kezét óvón a nő fölé emelte. Az ajtónál álló férfi utasok egyre közelebb húzódtak a folyamatosan üvöltöző bolondhoz, kétség sem fért hozzá, hogy fölkészültek az ártalmatlanítására. A tettre kész emberek között - akcentusuk és kinézetük alapján - mindenféle nemzet képviseltette magát. A következő megállónál a tagbaszakadt - szerintem - lengyel határozottan ráordított az afrikaira, hogy kifelé. Az le is szállt, a földhöz csapta az üveget, ami úgy tört el, hogy a kezében maradt - mintegy éles késként - a fele, és a lengyelt hergelte, aki majdnem utána ment. Az S-Bahn közönsége egyöntetűen kérlelte, nyugtatta a pozitív hőst, nehogy leszálljon, hagyja az egészet a csudába. Az ajtók bezáródtak, az afrikai a peronon maradt a törött üveggel és tovább ordított, mi pedig megnyugodtunk. Hogy miért írtam mindezt meg? Egyrészt, mert így kezdődött a reggelem, másrészt, mert ma is tisztán kirajzolódott, hogy a törésvonal nem a migránsok és a nem migránsok között, hanem a balhésok és a tisztességes emberek között húzódik. Nem szoktam félni Berlinben, nincs is okom rá, de talán még sosem éreztem magam ilyen biztonságban, mint ma reggel fél hétkor egy "felfegyverzett" idióta és nagyon sok, a fejét nem elfordító, belevaló férfi között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése