A ruhákat összehalmoztam egy óriási bőröndben, könyvek, jegyzetek egy kisebben, cipők egy sporttáskában, plusz fotóstáska: holnap reggel indulok vissza Berlinbe. Jó volt itthon és persze sajnálom, hogy nem tudok dehoppanálni. Hosszú lesz az út és egyedül teszem meg. Ráadásul még azok a minimális kényelmi támogatások sem lesznek meg, hogy amit útközben megkívánok, megveszem, mert Albániában elhagytam a pénztárcámat az összes iratommal és bankkártyáimmal. A jogosítványom, személyim, lakcímkártyám már megérkezett (köszi, köszi), a berlini lakásomban már ott van a pótolt egészségbiztosítási kártyám, de sajnos bankkártya nélkül kell útra kelnem. Van némi koronám, euróm, forintom, valahogy majd csak elboldogulok. Hat hét a nyári szünet, jövő szerdán már be kell menni a suliba, helyesebben nem is a suliba, mert egy tantestületi kirándulással indítjuk az új tanévet. A hat hétből öt napot a hazaútra szántunk, szépen, lassan csorogtunk Berlintől Csobánkáig. Volt még 10 nap, amikor egy Észak-Macedón nyaralást szerveztünk Albánián, Montenegrón és Bosznia-Hercegovinán át haza. Jól sikerült, leszámítva az elhagyott pénztárcát és a parkolóból elvontatott kocsit, amiről nem tudtuk, hogy ellopták vagy a rendőrség szállíttatta el (utóbbi és szerintünk tök jogtalanul, szóval ment a panasz az illetékeseknek). Nyolc hét meló, utána indul a Berlin-Bécs-Budapest projekt, mivel a gyerekem szeptembertől a CEU-n doktorál közgazdaságtudományból. Remélem, lesz pénzem, lesz benzin és véget ér az ukrán háború (ezúton is üzenem Putyinnak, hogy rohadjon meg).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése