Lehet menni vécét pucolni - avagy munkavállalás külföldön

Kicsit avíttos, nagyon rosszindulatú, de a miénk: a lehet menni nyugatra vécét pucolni duma még mindig tartja magát. Ma egy pedagagógusok helyzetét elemző cikk alá kommentelte valaki. Gondolom az, aki sem a magyar pedagógusok helyzetét, sem a külföldi munkavállalási lehetőségeket nem ismeri, de véleménye természetesen van róluk. Nos, többek között nekem van tanítói végzettségem is, tanítottam is pár évig otthon. Aztán otthagytam a pályát és mással foglalkoztam. Mikor kijöttem Berlinbe és valamennyire megtanultam a nyelvet, körülnéztem, hogy mihez is kezdhetnék itt. Elöször egy heti néhány órás munkát csíptem meg mint szociális munkás egy iskolában, ahol külfödről Berlinbe költözött gyerekek beilleszkedését támogattam - ezt a melót amúgy a kulturális antropológusi diplomámnak köszönhettem. Három hónap múlva kaptam még több órát hetente, egy év múlva már teljes állásban dolgoztam. Mivel azonban egy gyeses anyuka helyére vettek föl, így hamarosan új munka után kellett néznem. Időközben megpróbáltam elismertetni a magyar pedagógus diplomámat, de mivel azt még a bolognai rendszer előtt szereztem, jó sok feltételt szabtak. De akkora itt is a tanárhiány, hogy mégis simán fölvettek egy evangélikus alapítvány által működtetett iskolába, félállásba, egyéves szerződéssel. Amikor az lejárt, az igazgató körbetelefonálta a kollégáit és szerzett nekem egy másik suliban munkát. Itt először arról volt szó, hogy fél évig pár óra híján teljes állásban dolgozhatom, utána csökkentett munkaidőben, de fél év után szinte könyörögtek, hogy vállaljam el a teljes állást.  Közben elvégeztem a Humboldt Egyetemen a tanárszakon a német kiegészítőt, így már csak egy speciális (nagyjából anyanyelvi szintet elváró) nyelvvizsgát kellene letennem és még valamit elvárnak, amit senki sem ért igazán, hogy micsoda. De gyakorlatilag gond nélkül tanítok matekot és természettudományokat általános iskolásoknak. Mivel nincs meg a 100 százalékos akkreditációm, valamennyivel kevesebbet keresek, mint a kollégáim (plusz, ugye itt is van életpálya modell, szóval a korosztályom már nagyon-nagyon jól keres), de a magyar pedagógus bérekkel köszönő viszonyban sincs, amit kapok. Nos, innen üzenem a sok irígy és rosszindulatú kommentelőnek, hogy sosem pucoltam vécét (kivéve a sajátomat), és elég szépen elboldogulok Berlinben.