Képzeld el, egy nap arra mész haza a munkából, hogy az egyik szomszédod beköltözött a kisszobába. Ráadásul falbontásba kezd, hogy összenyissa a két lakást, mert azt állítja, hogy valamikor az egész emelet az övék volt. Nem hajlandó kiköltözni és jó nagy villanyszámlát csinál. Ezt annál is inkább teheti, mert nála van a villanyóraszekrény kulcsa, ő dönti el, kinek mennyit kell fizetni. Eddig ugyanis ő volt a közös képviselő, mert megbíztak benne. Aztán elkezdi ellened uszítani a családod. Majd úgy dönt, hogy a másik szoba is kell neki. Sőt, a konyhát is követelni kezdi, mert az neki jár. Az emeleten lakók két táborra szakadnak. Az egyik fele melléd áll és felháborodik a szomszéd törvénytelen cselekedetén. A másik fele azonban rosszul érzi magát a falbontás zajától, ráadásul félti a saját kis birodalmát, ezért inkább hajbókolni kezd a lakásfoglalónak. Néhányan az eddiginél magasabb villanyszámlát, sőt, vannak, akik sokkal magasabbat kapnak. Hőbörögni kezdenek, hogy ez így nem mehet tovább, hagyják már a közös képviselőt békén, adják oda neki azt a nyüves szobát, sőt, a konyhát is, csak álljon vissza a régi rend. Te persze nem adod, hogyan is adnád föl, ami a tiéd. De a szomszéd nem és nem hajlandó kiköltözni, sorra veri ki a téglákat a közös falból, már simán át tud járni a két lakás között. Ráadásul az egyik délután, amikor nem voltál otthon, kést szegezett a feleséged/férjed nyakának, és aláíratta vele, hogy márpedig a szoba és a konyha is jogosan őt illeti. A szerződés, amit nejed/urad az életéért rettegve aláírt, hivatalosnak látszik. Na, erre mit lépsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése