Jó volt nekünk úgy is

"Nekünk sem volt őszi szünet, mégsem nyavalyogtunk meg nem írtunk petíciót" - típushozzászólás a közösségi oldalakon. Ha valamit szívből gyűlölök, az az "én is kaptam néhányat, mégis ember lett belőlem" gondolkodás. Én azért félve hozzáteszem a kérdést: de milyen ember lettél? Kiráz a hideg azoktól a felnőttektől, szülőktől, akik a saját gyerekkorukra a mindent megszépítő távolból másképp emlékeznek, mint amilyen az volt és saját utódainak sem kívánnak jobbat. Persze, gyerekek voltak, eszükbe sem jutott, hogy lehetne másképp. Mennyivel jobb volt nekik az utcán játszani számítógépes nyomkodás helyett. Biztosan, de miért nem viszik, küldik a saját gyerekeiket is a játszótérre? Mert az fáradság? Miért nem olvasnak nekik mesét, könyvet? Mert inkább ők is a gép előtt ülnek és hülyeségeket kommentelnek? Én nem felejtettem el, mennyi minden frusztrált gyerekkoromban, mennyit álmodoztam arról, hogy én másképp csinálom, ha felnőtt leszek. És nagyon igyekeztem, hogy így legyen. Hogy az én gyerekem már tényleg jó oktatásban részesüljön, hogy mindent kipróbálhasson, amit szeretne, hogy megismerje a világot, élvezze a könyveken keresztül közvetített "belső mozit", ami csak az övé. Nekem egyetlen szerencsém volt gyerekkoromban, hogy az édesapám szenvedélyesen olvasott, ezért sok könyvünk volt otthon. És mivel könyvsorozatokra is előfizettek, így a világirodalom remekeivel is korán megismerkedhettem. És az, ami a betűk közvetítésével jutott el hozzám, más emberré tett és segített abban, hogy a szüleimtől, családomtól teljesen eltérő vágányra lépjek. Nehéz volt? Nehéz. De a gyerekemnek legalább már könnyebb. Nos, a "ha nekem jó volt, jó lesz neki is" elv képviselői nem választottak mást, mint amit a szüleiktől láttak. Talán eszükbe sem jutott, hogy lehetne másképp is, talán csak nem volt erejük változtatni. Én szívből kívánom, hogy legalább a gyerekeinek sikerüljön, mert az ország menthetetlenül beleragad az apátíába a beletörődésbe és az empátia nélküli közönybe. Maximum egy kis vérpezsdítően gonosz rosszakarat és irígység fűszerezi meg az unalom szürkeségét.