Nem tudom, hogy Orbán Viktorhoz mennyi jut el a mai magyar valóságból. Ha valamennyit érzékel ebből, akkor elég fura lehet számára, ahogy vén bohócokkal és talpnyalókkal övezve maradt a Várban és ezerfelől közeledik felé egykori önmaga. Csillogó szemű fiatalok lépnek föl bátran a beszűkült, hazug, autokrata nagyurak ellen, akik nyakatekert, nehezen kiizzadt kifejezésekkel kommunikálnak, sulykolják a vélt igazukat, vagy sokkal inkább azt, amit szerintük a bázisuk hallani akar. Biztosan vannak, akik átalusszák ezeket a napokat is, még van foci, van sör, jut még kenyér is, de hamarosan szomorú lesz az ébredés. Értem én, hogy sokan azt a kicsit is féltik, amijük még megmaradt, de nem nehéz megérteni: ha összefognak, akkor egyre többen lesznek, a hatalom pedig retteg a tömegtől. Eddigi taktikája és stratégiája a különböző csoportok egymás ellen fordítása volt, de ha a társadalom széles rétegei támogatni kezdik egymás ügyeit, vége ennek a poros, avítt, leszerepelt hatalomnak. Az iskolákban végre elindult valami. Kilencszáz kilométerről drukkolok nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése